Gondolat.....
A galambtenyésztés egy izgalmas és felelősségteljes tevékenység, amelynek során a galambok gondozása és szaporítása áll a középpontban.
Magyar óriás galamb fajtajegyeinek részletes ismertetése.
(1986/1 évi klub híradóból)
Kiegészítése a fajtaleírásnak, standardnak.
A fajtajegyek ismertetése nem azt jelenti, hogy ez a fajtajegyek kötelező szabálya. Legfeljebb azt, hogy az eddig kialakult tenyésztési gyakorlat helyes alkalmazásából született eredmények leírása. Ezek az eredmények a legtökéletesebb példányok fajtajegyeinek kialakulásai.
A bíráló ehhez kell, hogy hasonlítsa a minősítésre kerülő példányokat.
Fajtánknak melyek tehát a legszembetűnőbb ismertető jegyei?
Több ilyen is van: Fej, körfésű, testnagyság, lábtoll.
1, Fej:
Nem akarok ellentmondásba keveredni akkor, amikor a fajtajegyek ismertetése között a fejről írok. Meg kell mondanom, e fajtánál a fej, nem kiemelkedő fajtajegy. Mégis kell róla szólni!
Miért? Azért, mert a tenyésztők véleménye szerint a fej lehet hosszú, - bunkós, - szögletes, - kerek.
Hosszú fej:
Itt nem csak a fej hosszáról, egyszersmind a csőr hosszúságáról is szó van. A hosszú galambok feje hasonlít a máltai galambok fejalakjához. Keskeny, a fajhát és a homlok nyújtott, melyhez szembetűnően hosszú csőr is járul. Ez a fejalkat rossz és súlyosabb hibapontnak számít. A hosszú fejű példányok egyéb csontozata is az átlagnál vékonyabb, ennél fogva gyengébb, és így egyáltalán nem tartoznak fajtánk tipikus példányaihoz. (tenyésztésre nem ajánlatos)
Bunkós fej:
Már valamivel jobb fejalakulás, mint a hosszú fej. Nevét és ismertető jelét onnan kapta, hogy a galamb fejháta rövid, viszont a homloki részén túl magas. Egyes esetekben a bunkós fej (homlok) keskeny vonalú, más esetekben széles. Jobb a széles. A bunkós fejnél a homlokon lévő tolltakaró is az átlagosnál tömörebb, tömöttebb és a csőr éppen ezért nem valami ideálisan csatlakozik annak folytatásaként. Egyáltalán nem tükrözi az eszményi szép fejalkatot és csőralakulást. E fejalkatnál sok esetben a tollazat szinte ellenzőszerűen borul a szem felső részére, a fölé, és a látást is némileg akadályozza.
Kerek kissé szögletes fej:
Sem a tarkó, sem a fej első (homloki) része nem hosszú. Az egész fej kerek, arányos, széles, erős. A tarkó jól lekerekített, a fejhát széles, a homlok emelt (de nem bunkós).
Ami a szögletességet illeti, ez abban nyilvánul meg, hogy a homlok jobb és bal oldali része (csücske) nem teljesen kerek, hanem kissé szögletes, de csak alig észrevehetően. A homlok és a csőr közötti átmenet tompa szöget alkot, mintegy 120 fokos mértékben. Amíg a hosszú és bunkós fej hibának mondható, addig a kerek fej az ideális alkat. (tenyésztésre ajánlatos) A bírálatnál már kedvező képet mutat, "szimpatikussá" válik tőle a galamb.
2, Körfésű:
Az egyik legfontosabb fajtajegy. Korábban erről eléggé eltérőek voltak a vélemények. A tenyésztői közvélemény még most sem elég egységes, nem elég szigorú. Csakis olyan körfésűről beszélhetünk, - és a tenyésztésben ezt kell követnünk – mely szinte kagylószerűen, fültől fülig övezi körül a fejet. Tollbokrétája tömött, hosszú tollak alkotják és többsoros. Többsoros alatt azt kell érteni, hogy a tollak a körfésűben nem kell, hogy egy élben simuljanak össze, hanem kissé krizantém - szerű lazaságban. Mindkét fülnél úgynevezett csillagfordulásnak kell kibontakozni. ("fülrózsa") A körfésű és a nyak tollai között jó, ha van egy enyhe választóvonal, mely ugyan nem élesen szembetűnő, de mégis határozottan kettéválasztja a körfésű felé és a nyak felé irányuló sörénytollazatot. A fésű nem a tarkón lecsúszottan, hanem a fejhát és a tarkó vonalán kell, hogy elhelyezkedjen, mert csak így képez 1,5 – 2 cm magasságú, félkör alakú legyezőfésűt. Ilyen elhelyezkedésben a fejnek, egyben a fajtának egyik legkiemelkedőbb része.
Vonulata csak egyenes lehet. A törtvonal hiba, de hiba az is, ha az hegyes konty, illetve a fentebb leírt körfésűtől bármilyen vonatkozásában is eltér. Fajtánk kialakulási stádiumában még nem fektettek elég gondot a fésűre. Fő volt az, hogy volt. Igazság szerint nem is fésű volt, hanem csak konty és eleinte csak hegyes.
A hegyes konty súlyos, a törtvonalú fésű enyhe hiba.
3, Testnagyság:
Elengedhetetlen követelmény a testnagyság. Fajtánk azért óriás (ezt nevében viseli), hogy valóban nagytestű legyen. Vitatható-e az, hogy ez fajtajegy legyen? Mivel más fajtáknak is van nagy testtömegük. (mondén, king, római) Erről azonban mégis a fajtajegyek között kell beszélnünk, épp úgy, mint a fejről. Fajtánknak nemhogy nagynak, de óriásnak kell lenni! Nagysága nem abban nyilvánul meg, hogy látszatában nagy. Ennek súlyban is megfelelően kifejezésre kell jutni.
Nem lehet csak laza tollállású úgy, hogy csak ez képviselje a testnagyságot. (ez egyébként hiba is) Széles húsos mellűnek és széles hátúnak kell lenni. A hátnál fontos, hogy nem "üres" hanem telt, kerek, a szárnynak a háton fekvő rövidebb evező tollai közötti részt ki kell töltenie. A végtagok arányosak, rövid láb, nagy szárny. A test ezáltal mélyállású ( mintha a galamb guggolna) ez azt jelenti egyben, hogy a testvonal a vízszintestől hátrafelé kissé süllyedő. A másfél – két éves példányokat alapul véve a hímek 100-110 dkg, a tojók 80-90 dkg körüliek. Persze nem mindig az a jó galamb, mely eléri ezt a súlyt. Vannak pár dkg-mal alacsonyabb súlyú, de megbízható szaporíthatósággal és kiváló minőséggel rendelkező példányok. Ennek ellenkezője, vagyis az említett súlyhatárt akár 10-15 dkg-mal túlhaladó példányok is előfordulnak. Tojó esetében itt már kétségbe vonható a megbízható szaporíthatóság. Törekedjünk a nagyobb súlyú példányok elérésére, de ne minden áron, mert a túlsúlyos tojók költésével baj van. (tojást törők, fiókát szétnyomók) Ezek csak úgynevezett dísz, kiállítási példányok, de szaporíthatósági problémák merülnek fel. Ne törekedjünk arra, hogy állományunk minden példánya nagytestű legyen. Legyenek köztük kisebbek is, mert azok fürgébbek, szaporábbak és megfelelő nagy hímmel párosítva biztosan kiváló utódokat is kaphatunk tőlük. (párosítás idején ezt is vegyük szempontjaink közé.)
4, Lábtollazat:
Másik olyan fajtajegy, mely elengedhetetlen követelmény. A szép körfésűvel díszített fejet, a hatalmas testméret, a jó alakú és rendezetten elhelyezkedő lábtollazat egészítse ki.
Három részét különböztetjük meg: sarkantyútollak, csüdtollak, lábujjak tollazata. E három rész tolltípusa lényegében nem nagyon tér el egymástól. Elhelyezkedésüket tekintve nem is három, hanem csak két fő részre oszlanak. Sarkantyú és csüd tollazat.
Sarkantyútollazat:
Az alsó lábszárból indulnak ki. Hátrafelé tartó, erős, hosszú tollak, melyek végei a csüd izületet 6-8 cm hosszúsággal haladják túl. Végei, melyek befelé hajlanak szinte a földet seprik. Ha ennél a méretnél rövidebb a tollazat, az hiba tekinthető. A sarkantyútollazat a szárnyevező és a farok tollainak vonulatát követik, és a farok alatt – földet érintve befelé hajolva általában végükkel egymást érintik.
Csüdtollak:
A csüd az alsó lábszár ízületétől, az ujjak szétágazásáig, ujjízületéig tart. A csüd része a láb bőre, mely kívülről, oldalt húzódik 1-2 cm szélességben és bőrlebenyt alkot. Ebből erednek a csüd tollai. Ezek a tollak mindkét felé oldalirányúak, 12-15-20 cm hosszúak, kemények, rendezettek, egymáshoz jól simulnak. A csüd hosszú fő tollait alul egy sor, felül két sor vékonyabb tollréteg fedi, egyben erősíti és szebbé teszi. A lábujjak tollal fedettek, még az ujjak köze is. A lábtollak elhelyezkedését tekintve is vannak követelmények. A tollak, amennyiben épek, úgy helyezkednek el, hogy egyik-egyik lábon félkört, a két lábon egész kört alkotnak. Tehát a tollaknak nemcsak oldalirányban kell szétállniuk, hanem előre is, a sarkantyúban hátra is. Ezzel együtt teljes kört alkotnak. Míg a sarkantyú tollazatnak csak a vége érinti a földet, addig a csüd tollazat teljes terjedelmében simán fekszik a földön.
(Minősítéskor a bíráló úgy veszi szárnyánál fogva kézbe a galambot, hogy a lábtollazat teljesen szabad legyen. A dresszírozott galamb ekkor is nyugodt marad, és a levegőben tartva akkor jó a lábtollazat, ha kört alkot. Ugyanakkor a galambot lefelé fordítva, a lábtollazattal felfelé is kell ennek a körnek jelentkezni. Így látható a lábtoll szerkezete, higiéniája, a lábgyűrű, a hibamentesség, a töredezettség.
A fent leírt lábtollazat állásától bármilyen módon eltérő tollállás hibának számít. (előreálló, hibás, hiányos, tört, kopasz ujjak, tollazat nélküli felső lábrész, stb.)
Így alakíthatjuk ki tehát fajtánk megnyerő szépen rendezett lábtollazatát, melyet népies nyelven "gatyának" vagy "talpnak" is hívnak. A felsorolt fajtajegyek leírása azt a célt szolgálja, hogy tenyésztőtársaink tenyészetüket ezek alapján próbálják irányítani, galambjaikat ezek szem előtt tartásával szelektálják.
Írta 1986-ban Kovács Károly
Szakkifejezések
Akaszt:
Ejtés helyett az evezők vége a farok szélső tollára esik.
Alak:
A test felépítéséből és tartásából adódó küllem.
Alapszín:
A rajzos galambok tollazatának uralkodó színe.
Alapszínek:
Galambok esetében: fekete, fehér, vörös, sárga, barna, kék.
Albinizmus, albino:
A tollszínt adó pigment hiánya illetve az olyan galamb egyed, amelynek tollazatán kívül az íriszéből is hiányzik pigment.
Áll:
Az alsó csőrkáva tövei között helyezkedő toroktáj.
Állás:
A galamb standardnak megfelelő testtartása.
Almond- háromszínű-:
Krémsárga alapszínen, fehér és fekete tollak alkotta, jellegzetes mintázat. Pl. angol almond keringő
Arci horpadás:
Az arcorr felülnézetben látható horpadtsága a szemek és a csőrzugok között.
Arcorr:
A fejnek a szemek és a csőrtő közötti része.
Babos:
A szárnyakra és a farokra is kiterjedően, egyenletesen szórt fröcsköltség.
Bagdetta csomó:
A nyak elülső élének közepén előugró vastagodás.
Bagdetta típus:
A különböző bagdetta fajtákra jellemző alak: erős termet, büszke tartás, hosszú nyak és lábak.
Baglyas:
Deres színezettség, melyre jellemző, hogy a szárnypajzsok tollai kék, kékfakó, ezüst, gyöngy vagy izabella alapszínen, színes szárnyszalagot viselnek, s az egyes fedőtollak finoman, az alapszínnél is világosabban szegélyezettek. A tollzászlókon kicsi, sötét pontok vagy finom melírozottság jelentkeznek, amelyek azonban nem képeznek sötét tollmezőt illetve kovácsoltságot. A rajz olykor a tollazat egyéb részeire is ráterjed, főleg keringő fajták esetében.
Ballon:
A begyes fajták levegővel telt, többnyire gömbölyű begye.
Barátrajz:
Színes galambok, amelyeknek a feje, evezői, farka- s ha van- lábtollazata is fehér.
Bárdos evezők:
A hosszú tollú galambok kézevezőinek felfelé irányuló, hibás tartása.
Bárdos szárny:
A másodrendű evezők elé felfelé irányulva nem borul hátra.
Begy:
Lásd golyva.
Begytej:
Lásd pép.
Békacomb:
Erős íveléssel előredomborodó alsócomb.
Békaszemek:
Erősen előredomborodó szemgolyók.
Bekéredzik:
Az eltévedt egyed idegen dúsba szállása előtti tájékozódása.
Belső szárnyfedőtollak:
A szárny belső oldalán helyezkedő, kívülről nem látható tollai.
Belső zászló:
Az evezők zászlóinak felfelé néző része, amelyek a külsőnél mindig szélesebbek.
Betörés:
A fiatal falkaszálló egyedek csoportos szállásra kényszerítése.
Bevágás:
Egyes fajták, pl. türingiai begyesek, aacheni szalagos begyesek esetében válaszvonal (bevágódás) a felfelé irányuló fésűtollak és a lefelé növekvő nyaktollak között.
Bíbic:
A test felső felén színes, alsó felén fehér tollruha. Pl. bécsi vagy budapesti bíbic fajták estében.
Birka (kos) fej:
Fej, elől magasan ívelődő, széles homlokkal.
Bogyófej:
minden oldalról kerekített, összességében gömbölyű fejforma.
Borsó homlokfolt:
A csőrgerinchez csatlakozva, a homlokon helyezkedő, kerek, borsó nagyságú színes folt.
Borsósárga:
Fakó jellegű, szalagos vagy szalag nélküli sárga, pl. dobos fajták.
Borsozottság:
A fehér szárnyszalagokon mutatkozó színes fröcsköltség.
Botláb:
A sarokízületben törés nélküli, oldalnézetben is egyenes láb.
Bődörög:
A kőrösi keringők rövid lábuk miatti, korlátozott járásmódja, mely közben a farok jobbra – balra kileng.
Bronz:
A világos farkú, evezőjű, derekú és lábtollazatú domináns vörösek debreceni elnevezése.
Bronzbabos:
A domináns vörös hígult sorozatának végső tagja, fehér alapon vörös babozással, de a farokban később megjelenő színes tollak mindig a domináns vörös tükrözött gyöngyszürke színét, illetve mintázatát viselik.
Bronzos fény:
A fekete szín zöld helyetti barnásvörös ragyogása.
Brukkolás:
A hím udvarlás közbeni hangadása.
Bukdáncs:
A bukó fajták összefoglaló, népies elnevezése.
Bukó:
Repülés közben hátrafelé átforduló galambok jelzője.
Bükkönyszem:
Sötétbarna íriszű, pigmenthiányos szem.
Cakkos:
A fejrajz vagy a szárnyszalagok határvonalának fűrészessége.
Cigány:
A szalag kék, melanizmus hatására kialakult sötét, kormos kék változata, enyhén rozsdás árnyalattal.
Cirkás:
Fehér vagy fehér alapszínű (pl. babos) galambok apró, vörös tollakkal tűzdelt nyakának népi elnevezése.
Comb:
A látható ún. alsócomb (lábszár).
Combrózsa:
A kínai galambok alsócombján elhelyezkedő, pelyhes tollpamacs.
Copf:
A fejtetőnek a tarkótájra kifutó színe illetve rajza.
Csánk:
Lásd: csüd.
Csap:
Színes galambok elsőrendű evezőinek, de legalább a 6-7 szélsőnek fehérsége.
Csapás (vágás):
Szemek mögötti kis fehér tollcsík, szerecsenfejűek esetében.
Csapó:
A falkaröptetők tetőkalitkája, amelyből kijárójának lenyitása után a galambok egyszerre indulhatnak szállásra.
Csapos:
Színes tollazatú galamb fehér evezőkkel (legalább 6-7 szélső csapó)
Csapótollak:
A szárnyak nagy evezői.
Cserepes:
Bármely alapszín, ha a kontúrtollakkal világosabb, elmosódott határú szegély keretezi.
Cséve:
A toll szára, mely a bőrben helyezkedő tollszemölcsből és a bőrből kiemelkedő nyélből áll.
Csíkos:
A színes szárnyban jelentkező fehér, vagy a fehér szárnyban színes evezőket is viselő rajzos galamb. A szabadkai keringők kivételével súlyos hiba.
Csipogás:
Még fészekben ülő – frissen kelt vagy tokos – fiókák hangja.
Csókaszem:
Egyik, esetleg mindkét oldali opálkék írisz.
Csókolózás:
A hím párosodási aktusa előtti a tojót szájába vett csőréből eteti.
Csomó:
Lásd bagdetta csomó.
Csonkolt szegfű:
Rövid, merev tollakból álló, többnyire ferdén felfelé illetve előre irányuló csőrózsa.
Csóré (cigány):
Palafekete, kék farkú galamb tiszántúli elnevezése.
Csőfarok:
A farok vége domború, szűk hajlatú ívet képez.
Csőrfog:
A frissen kelt fióka felső csőrkávájának hegyén tapadó, 48 órán belül leváló kis szarukúp, a tojás mészhéjának áttöréséhez.
Csőrgerinc:
A felső káva szimmetria vonalban helyezkedő, homloktól induló vonala.
Csőrkúp:
A csőrrózsa előrenéző, kúpszerű változata. Pl. kínai keringők esetében.
Csőrszegfű:
A felső káva tövén a homloktól induló, félkör alakú tollképződmény.
Csőrtő:
A csőr alapja, melynek vastagságát csak erős arcorr biztosíthatja.
Csőrtörés:
A csőrgerincnek az orrdudorok mögötti enyhébb vagy erősebb tompaszögű törtsége.
Csőrzugok:
A felső és az alsó káva toroktáji szétágazása.
Csukja – kámzsa:
A kalap tetején csúcsban végződő, elől nyitott paróka. Pl. Ó-hollandi kapucinus galamb, schmalkaldeni szerecsenfejű estében.
Csűd:
A láb sarokízület és ujjak közötti, összenőtt lábközépcsontokból álló része.
Csüngetés:
A szárnyak alsó széle a vállbúboktól egyenletesen lejt úgy, hogy a szárnyhegyek egymással a talajon érintkeznek.
Deres:
Az alapszínt (kék, vörös, sárga) fehér szákázottság vagy sötét borsozottság tarkítja. A kékderesek szárnyszalagjai és farokpántjuk feketék. A nyakon és a mellen a derezettség sokkal ritkább. Ennek megfelelően mindkettő sötétebb, mint pl. a szárnypajzsok.
Derezettség:
Fehér hegyű színes, vagy színes hegyű fehér tollakból adódó rajz.
Derék:
A hát folytatása. Középvonalában helyezkedik a faroktői (zsír) mirigy.
Dobolás:
A dobos fajták R hang nélküli, vak-vak-vak-ként visszaadható turbékolása.
Dominikánus:
A genti begyes szívhátú rajza.
Dun:
lásd olajszín.
Duplakontyos:
Fésűt és orrózsát viselő galamb.
Ejt, ejtés:
Lásd csüngetés.
Ék:
1,) A farok támasztó része. 2.) A fej elejének felülnézeti képe, pl. díszposta fajtáknál, német kiállítási galamboknál.
Ékcsőr:
Egyenes vonalú, tövétől hegyéig csaknem azonos erősségű csőr, melynek további jellemzője, hogy a két káva is közel azonos vastagságú, különösen orrdudoros fajták esetében.
Elmagaslás:
Keringők vagy magasszállók röpfalkájának - legtöbbször tűnő magasságban történő – elhúzása. A falka szétszóródó tagjai akár több 10 km-re elsodródhatnak.
Elmosódott rajz
: A tollmintázat színhatárainak határozatlan választóvonala.
Előke:
A nyak fehér vagy színes eleje, mely különböző hosszúságú lehet. Ívben záródik, s nem érhet lejjebb a mell közepénél.
Éltoll:
A tollszemölcsből csavarodott csévével induló, a farok felületével szöget bezáró vagy hasadt gerincű kormánytoll.
Emelés:
A faroknak vagy a mellnek a vízszinteshez viszonyított, különböző mértékű felfelé tartása.
Emelt farok: A hát lejtését nem követő, hanem különböző fokban felfelé irányuló faroktartás, melynek jelenléte az ún. "rigóállás" feltétele. Az emeltség foka fajtakövetelmény.
Emelt mell:
A meredek testtartással kapcsolatban magasan forduló mellív.
Ernyőző farok:
A páva galamboknak előre (a hátikra) dűlő faroktartása.
Evezők:
lásd csapótollak.
Fakó:
Szín- illetve rajzváltozat (kék, vörös, sárgafakó). Az adott színek hígított módosulatai. Lehetnek szalagosak vagy simák.
Falka:
Keringő vagy bukó, pergő galambok együttszálló csoportja.
Farkaljas:
Olyan színesfarkú galambok, melyeknek faroktámasztói fehérek.
Farokfedő:
A derékból induló, a kormánytollak tövét fedő tollak együttese.
Farokpánt:
A kormánytollak végei előtt keresztben futó, többnyire sötét szalag.
Farokpárna:
Dús tollazatú farokfedő vagy faroktámasztó.
Faroktámasztó:
A tojóhasról (ülep) indulva, a kormánytollakat alátámasztó tollak együttese.
Faroktükör:
Sötét kormánytollak fehér vagy világos foltjai a farokpánt helyén.
Fecske:
Színes fejtetőjű, szárnyú és lábtollazatú, egyéb testrészeken fehér fajták közös megnevezése.
Fecskefarkú, villásfarkú:
Közepén osztva terülő széles farok. A német villásfarkú dobos fajta kivételével súlyos hiba.
Fedél:
A pomerániai szemernyős keringők szemei felett helyezkedő tollalakzat, más néven szemernyő.
Fedetlen hát:
A szárnyakkal nem takart hát.
Fehérfarkú:
Színes, de fehér farkat viselő galamb illetve fajta.
Fejlap:
Rajz, amelynél színes vagy fehér a fej felső része, de a szemek fölött ellaposodó fejtető megjelölésére is használatos.
Fejmaszk:
1.) Színes fej, a nyakra is ráterjedő rajzzal, mely több színes fehér csíkokkal tarkázott részből adódik. Pl. turbitin sirálykák esetében. 2.) A sötét szemgyűrűk együttese budapesti díszgólyások vagy schönebergi szalagosok esetében.
Fejtető:
A fej homlok és tarkó közötti része. Méretei, íveltsége, lapossága fajtajegyek.
Fejvágás:
A fejrajz fehér és színes tollmezőinek választóvonala.
Felemás csőr:
A csőrkávák egyike (vagy a felső vagy az alsó) sötét, a másik pedig világos. Olyan galambokon fordul elő, melyeknek színes vagy fehér a fejtetője illetve homlokfoltot (hód) viselnek.
Felemás szemek:
A két szem írisze eltérő színű.
Félfej:
A fej a hátsó részével együtt színes vagy fehér, melyet a csőrzugoktól a szemeken át futó éles vonal határol.
Félhold:
Fehér, melírozot vagy színes, félhold alakú rajz a mellen, vagy a nyakon.
Felhős:
Nem egyenletes színtónusú szárnypajzsok.
Félkonty:
Keskeny csak hátrafelé kialakul fésű.
Fésű:
1.) Fültől – fülig érő konty. 2.) A pirók fajták hegyes kontyának hátsó éle.
Fésűbélés:
A fejnek a fésű belső oldalára felhajló tollai, melyek annak színétől eltérők. Pl. félegyházi fésűs keringő.
Fészekfoglalás:
A dúcok fészkelőhelyeinek kisajátítása, melyet a hímek közötti rangsor dönt el.
Fészekrehívás:
A fészken ülő hímnek a tojót csalógató búgása.
Feszes:
Az izomzatra és/vagy a tollazatra vonatkozó pozitív jellemző.
Fiókszárny:
A szárny utolsó, ujjszerű tagja, amelynek négy tolla a szárnynak pajzsát a vállbúbok felé lekerekíti.
Fodor:
A fodros galambfajta dugóhúzószerűen csavarodott tollszerkezete.
Folt:
A babosak tollazatában mutatkozó, nagyobb kiterjedésű, a babozat színével egyező színű, szabálytalan alakú tollmező.
Fonák szárny:
Fehér alapszínen és homlokfoltos fehér fejen kívül jellegzetes szarkarajz.
Főszínek:
Lásd alapszínek.
Frizura:
A kormánytollak végeinek foszlottsága, amelynek nem szabad mélyre terjednie.Pl. páva galamb esetében.
Futtatottság:
Más színnel leheletszerűen borított szín. Pl. a vörösek kékes árnyalata.
Fülbevaló:
Színes vagy fehér tollfolt a fülek táján.
Fülfolt:
A pofák fülig érő színes foltja.
Fülhorog:
Nem kívánatos fehér vagy színes tollak a fülek táján.
Füst:
A csőr szaruszíne, a világos csőr sötét jelzettsége.
Gacsos láb:
Lásd x láb.
Gallér:
Az áll alatt helyezkedő, felfelé irányuló, a torkot körbezáró tollalakzat a kínai galambokon.
Ganzli:
Szarkarajz fehér fejjel és előkével.
Gatyás:
A csűdök és az ujjak, hosszú, tömött tollazattal takartak.
Gazzi:
A színesfejű, szárnyú és farkú (strasszer rajzú) modenai.
Gégezsák:
Az alsó csőrkáva tövétől induló és a nyak elején torkolló bőrkettőzet. Jellemző pl. a sirályka fajtákra.
Gólyázott:
A tulajdonképpeni gólya rajz esetén a fehér tollazathoz színes evezők csatlakoznak. Ehhez kapcsolódhatnak még: kis színes tollmezők, pl. homlokfolt, fej, mell, gatyák vagy farokpánt.
Golyva = begy
: A begyesek levegővel telenyelt begye.
Gyíkfej:
A csőrtőtől törés nélkül, enyhén ívelt homlokhoz csatlakozó lapos ívű fejtető.
Gyöngyszem:
Világos, csaknem tiszta fehér írisz, kis pupillával.
Gyöngyszín:
A legvilágosabb árnyalatú, egyenletes ezüstszürke szín.
Gyűrűzés:
A nyolc napos fiókák csüdjére a fajtának megfelelő méretű, zárt gyűrű húzása.
Hajt:
A hím a párzásra hajlamos tojót, nyomában járva követi.
Halszem:
Világos, sárgás- vagy zöldesszürke szivárványhártya.
Harlekin: A sokszínűség régi neve.
Harisnya:
A csüdöt és az ujjakat borító rövid tollazat.
Hasfúvó:
Bármely begyes fajta hibás begy alakulása, amelynek következtében a felfúvott begy befűződés nélkül megy át a mell elülső részébe.
Hátas = nyerges:
A szíves rajz helyi elnevezése.
Hattyúnyak:
A függőlegesen tartott nyak elülső és hátsó élének azonos fokú, erős íveltsége.
Hegyes konty:
A tarkótájról induló, hegyben (csúcsban) végződő konty.
Híd:
A pajzsos rajzú galambok színes háta.
Hígult színek:
A tollazatnak a színvilágosító faktor hatására létrejött halvány színei, Pl. kék, vörös, sárgafakó.
Hód:
Fehér fejű, rajzos galambok csőrzugaitól induló, s a szemek érintés nélkül, a fejtetőn ívben záródó homlokfoltjának népies elnevezése.
Hóka:
A homloknak a felső káva tövéhez csatlakozó fehér foltja.
Homlokfolt:
A homlokot teljesen takaró, s többnyire a fejtetőn ívben záródó színes tollmező.
Homlokrózsa:
Lásd orrózsa.
Hullámos:
A laza tollruha egyenlőtlen felülete.
Húz:
A kezdődő paratífusz hátterű szárnybénulás (egyoldali) következtében mutatkozó nehézkes és nem irányított repülés.
Húzottság:
A csőrgerinc, homlok és a fejtető enyhe, töretlen íveltsége.
Hüvelyk:
A hátrafelé irányuló lábujj.
Hüvelyktollak:
A szárny végső ízületét borító négy toll.
Írisz:
A szem pupilláját körülvevő szivárványhártya.
Izabella szín:
A tollazat egészen enyhén tejsárgás árnyalatú színe, amelyen azonban az esetleges rajta lévő fehér tollmezők (pl. szárnyszalagok) érzékelhetők.
Jégkék:
Igen finom világoskék, pl. a jeges galambok esetében.
Kagylófésű:
Kagylószerűen ívelt körfésű, amely a fülek táján rozettában végződik.
Kanyarít:
A kelő fióka a kipattanás helyétől indulva, körbetöri a tojáshéjat.
Kalap:
A paróka felső része, mely hátulról borul a fejre.
Kalotte rajz:
Színes fejtető: melynek határvonala a csőrtőtől a szemeken át fut.
Karevezők:
Az alkarról eredő 10 csapótól. Számozásuk 1 – 10-ig a könyökízülettől a szárnytő felé.
Karmolt:
A babos akkor, ha a színezettség csak a tollzászlók ágain vagy ágacskáin mutatkozik.
Kerek homlokfolt:
Kör alakú színes homlokfolt.
Keresztcsőr:
A csőr torzultsága, amikor a felső és az alsó káva végei egymást keresztezik.
Kereszteződés (szárny):
Az elsőrendű evezők végei a farokra fekve egymást keresztezik.
Kerettollak:
A fehér farok színes szélső tollai.
Keskeny konty:
Átmenet a fésű és a hegyes konty között.
Keskeny mell = szűk mell:
A szárnybúbok belső oldalai közötti elégtelen mellszélesség.
Kétszikű:
Olyan tojás, melynek héjhártyájában, a petefészek rendellene működése következtében két sárga van.
Kettős mellpárna:
A kínai galamb fajta melltollazatának neve.
Kettős szélezettség:
Az alapszínnel egyező színű szegély, mely a végszegélyen belül fut.
Kézevezők:
A 10 elsőrendű csapótoll.
Khaki:
A barna szín hígított tónusa.
Kipattan:
A tojáson közvetlen kelés előtt a mészhéj átlyukad.
Kloaka:
A végbél és a húgy nemiszervek közös nyílása.
Kocka:
A csapó tetejének 15x15 cm osztatú lécrácsa, melyen a megült galambok a csapóba ugranak, s azon át jutnak a dúcba.
Kocka fej:
Azonos hosszúságú és szélességű, kockára emlékeztető fejforma, lekerekített élekkel és sarkokkal. Pl. bécsi rövidcsőrű keringő.
Kondíció = erőnlét:
A testsúly és a testtömeg együttese.
Konstitúció:
Örökletes hátterű, jellegzetes testalkat.
Kontúrtollak:
A tollruha felületét képző fedőtollak.
Konty:
Felfelé nőtt tarkótáji tollakból alakult fejdísz.
Kormánytollak:
A farok tollai.
Kormosság:
A fehér szín diffúz szürkés futtatottsága.
Korona (koronacsepp):
A fehér fejtető kerek, színes foltja.
Koszorú:
fehér galambok sötét, fehérrel tűzdelt, ragyogó nyaktollazata.
Kovácsolt:
Világos színű tollzászlókon mutatkozó sötét foltok. A toll hegye az alapszínnel egyezően világos. Ez a rajz többnyire csak a szárnypajzsokon mutatkozik. Néhány fajta esetében a has és a combok kovácsoltsága is kívánatos.
Kovácsoltság:
Legtöbbször csak a szárnypajzsok tollain jelentkező, kalapácsütésszerű, sötét mintázottság.
Könnyzsák:
A szemgyűrű alsó görbületének rendellenes tágulata, mely leginkább a széles szemgyűrűjű fajtákon mutatkozik.
Köpönyeges:
Az egész szárnyra kiterjedő színezettség, de valamennyi első és másodrendű evező fehér.
Kör:
Csapatban szálló fajták együttesének (röpfalka) azonos irányú, spirál jellegű pályája.
Köröm:
A tollazta színének megfelelően pigmentált folt a csőr hegyén.
Kőszem:
Az írisz színe a fekete pupilla körül alig különül el (sötétszürke). Disznószemnek is nevezik.
Köztes szín:
Az alapszíneken kívül megkülönböztetett, kevert vagy hígult színek.
Krézli:
Fehér alapszínű galambok nyakának vöröses színeződése.
Kukoricaszem:
Sárga íriszű szem.
Külső zászló:
Az evezők zászlóinak felfelé néző része, mely a felsőnél mindig keskenyebb.
Kürt:
1.) A nürnbergi bagdetták csőre. 2.) Túlzottan fejlett csőrdudorok német kiállítási galamb vagy más fajta estében. 3.( Elhalt, hosszú szaru a csőrhegyen vagy túlburjánzott kávaszélek.
Láb: A felső- és az alsócomb valamint a csüd és az ujjak együttes neve.
Lábtollas: A csüdjein és az ujjain hosszú tollazatot viselő galamb.
Lábtollazat: Rövidebb vagy hosszabb tollak a csüdön és az ujjakon.
Lakk: A tollazat ragyogása.
Lánc: A parókások fejdíszének előre irányuló tollai, melyek a pofához simulnak, a szemeket és a csőrt fedik, lefelé pedig a mellre érve záródnak.
Lapátkonty: Fésű oldalsó tollforgók nélkül.
Lapos mell: A szárnybúbokat meg nem haladó ívvel forduló mell.
Laza: A szervezet, az izomzat ernyedtsége illetve a tollazat ritkasága.
Ledarabolás: A röpfalka tagjai közül kiválva, egyesével vagy néhányadmagukkal külön-külön ülnek meg a csapón.
Legyező: A páva galambok terített kormánytollai.
Lék: Színes, legtöbbször fekete galambok ülepén, a kloákát körülvevő kisebb vagy nagyobb fehér tollmező.
Libanon bronz: Sötétvörös, intenzíven ragyogó tollszín.
Libázik: Gyors röpmodorú fajta lassú szárnycsapásokkal száll.
Lila: Kékes árnyalatú borszín fakó (szalagos) debreceni neve.
Lisztezettség: A szín intenzitásának csökkenés (kifehéredése) színes evező- és kormánytollakon.
Lisztfakó: A szalag nélküli pacsirta galambok halvány ezüstszürke színe.
Lógó begy: Zsákszerűen lelógó begyfenék. Egyes spanyolországi begyes fajták esetében fajtajegy.
Lógó csőr: alakjától és hosszától függetlenül, tövétől lefelé irányuló csőr.
Lógó szárnyak: A farok mellett függő vagy a farok alatt hordott szárnyak.
Lompos: Szárnyait ejtve hordó galamb magyar alföldi elnevezése.
Lónyak: A tarkójához erősen ívelt hátsó éllel kapcsolódó nyak.
Lyukas konty: Lásd szarvas konty.
Macska szem: A pupilla ovális alakja.
Magasan tűzött: Fésű, melynek éle jelentősen túlhaladja a fejtető magasságát.
Magnani: A sokszínű (almond) modenaiak olasz neve.
Markírozott: A rövidcsőrűek kocka fejének kiemelkedésekkel és mélyedésekkel tagolt teteje.
Márványozott: Nyíl alakú illetve háromszögű pikkelyezettség, mely a szárny fedőtollainak szélesebb zászlóján fehér foltként jelentkezik. Az első rendű evezők színes , pinty jelzést viselnek.
Márvány szem: Sötétebben vagy világosabban satírozott világos írisz szín.
Maszk: A pajzsos galambok színes feje és nyakának felső része.
Mázer: A danzigi magasszállók szín- illetve rajzváltozata. Jellemzője, hogy a fehér tollak végei színesként borítják a testet.
Megülés: a szállási folyamatot befejező aktus, melynek egységesen kell történnie a csapón. 20 percnél hosszabbra nyúló megülés a teljesítménytől függetlenül diszkvalifikál.
Melírozott: Nem tiszta, néha több tónusból kevert, színes spricceltséget mutató félhold rajz a seregély galambok nyakának elején.
Mellény (taille): A felfújt begy és a mell közötti elfűződés angol begyesekre alkalmazott neve.
Mellfodor: Zsabónak is nevezett tollalakzat, mely a nyak elülső oldalán a gégezsáktól a mell hajlatáig érően két oldalra, illetve felfelé és lefelé irányuló tollakból áll.
Mellszalag: A mell tollazatából függőlegesen futó választóvonal.
Menyét derék: A faroktő közelében keskenyre szűkült hát következtében kialakult karcsú derék.
Mezőzés: Szabadba járó állomány (gyakran több állomány) tagjainak spontán falkásodása és kiszállása a települést környező szántóföldekre.
Mohasság: Más színmezőben, pl. a szalagokban, apró spricceltség formájában mutatkozó színezetség.
Mormota fej: Golyó kerekségű fej.
Mottles: Egyszínű vörös vagy sárga keringő, fehér szárnyrózsával.
Nadrág: A láb illetőleg az alsócomb fehér tollazatában mutatkozó színes gyűrű. Nadrágként említik a színes hasú fajták alsócombjának eltérő színét, pl. pirókok esetében.
Noszter: A thüringiai egyszínűek nyakának elején mutatkozó vörösbarna félhold rajz.
Nyaki csomó: A bagdetták előreálló nyakcsomója "ádámcsutkája", mely egy nyakcsigolya élőretoltságának következménye.
Nyakbevágás: Főleg páva galambok esetében, a farok visszafordulása a hátra, melynek következtében a nyak a fejjel együtt áttöri a faroktányért.
Nyaki bevágás: A fésű töve és a nyak hátsó éle között mutatkozó-tollforgóval kapcsolatos-bevágódás.
Nyakrezgés: A nyak izgalmi állapotban mutatkozó rezgése.
Nyárs: Kevés csaptoll következtében színes nyúlvány a szárnypajzson, mely annak kerekítettségét gátolja.
Nyereg: A hát derék részének helyi elnevezése.
Nyerges: A háton szíves rajzot viselő galambok népies elnevezése.
Nyílrajz: A toll hegyét nem teljesen körülfogó, keskenyszegélyezettség a szárnyak fedőtollain, melynek közepéből nyílszerű nyúlvány indul a cséve irányába.
Nyitott csőr: A felső és az alsó kávák között záratlan rés.
Nyitott fedetlen hát: A szárny karevezői nem borítják a hátat.
Nyolcas: Azonos irányú fordulat közben végzett gyors emelkedés és süllyedés.
Olajszín (dun): A feketének szürkésbarna, hígított színváltozata.
Olló: A csüngő szárnyak és az emelt farok által bezárt szög.
Orr: A csőr dudorokkal fedett része.
Orrdudor: A felső káván az orrnyílásokat takaró, mindig tollatlan, páros képződmény. Az orrdudoros fajták csoportjában fontos minősítő jegy.
Orrózsa: A homlokon helyezkedő tollforgóból induló, előre és oldalra terjedő vagy körkörös tollalakzat.
Osztott farok: A két középső kormánytoll közötti réssel osztott farok.
Osztott mell- hasadt mell: Függőleges mélyedéssel kétfelé osztott mell.
Örvös: Jellegzetesen helyezkedő babozottság, mely a fehér hasat, derekat, az evezőket és a farkat nem tarkítja.
Őszfejűség: Fehérrel tűzdelt sötét fej.
Pacal: A finom szövetű, széles, sápadt szemgyűrű helyi elnevezése, melyet szemhús néven is emlegetnek.
Pacsirta rajz: Világos és sötét háromszögek váltakozása, lehetőleg egyenletes elosztásban.
Pacsirta szín: Világos szürke alapszínen palaszürke rajzolat.
Pacsirtázott: Az alapszínnel azonos nagyságú területen jelentkező speciális mintázat, melynél mindkettőre vonatkozóan a háromszög alak jellemző.
Pajzs: A szárny felülete az evezők nélkül.
Pánt: Lásd farokpánt.
Papagáj fej: A csőrtőn túldomborodó homlok és az annak ívét követő csőr.
Pápaszem: A szemek alatti sötét folt.
Parlagi fej: Kissé otromba fej, lapított homlokkal és lapos fejtetővel.
Párna: 1, páva galambok farokfedője és faroktámasztója. 2, a kínai galamb mellén mutatkozó tollalakzat felső része.
Paróka: A parókás és a schmalkaldeni szerecsenfejű fajták fejét és nyakát díszítő tollalakzat. Részei: rózsa, sörény, kalap és lánc.
Pehelytoll (pihetoll): 1, A frissen kelt fióka bőrét sűrűn, világos színek esetében ritkán borító, sárgás színű tollképződmény. 2, a fedőtollak alatt helyezkedő, horgokkal össze nem kapcsolt ágacskákat viselő toll.
Pép=begytej: A begyfal nyálkahártyájának sarjandásával keletkező, tápanyagokban és vitaminokban gazdag váladék. A fiókák első heti kizárólagos tápláléka.
Pergés: Gyors egymás utáni, szállás közben végzett átfordulások (hátraszaltók) sorozata.
Permetezettség (fröcsköltség): A tollazat eltérő, leggyakrabban fehér tűzdeltsége.
Pettyezettség: Lásd. babos.
Pigment: A sejtekben levő színtestecskék, amelyek a bőr, a tollazat, a csőr, a karmok és a szemek színét adják.
Pihézet=pelyhezet: A frissen kelt fióka bőrét borító, nagy zsírtartalmuk miatt mindig sárga tollkezdemények.
Pikkelyezettség: Színes szárnypajzsokon mutatkozó fehér, pikkelyszerű foltozottság, mely bármely alapszínen előfordulhat. A fehér színek rendeződése a kovácsolt rajz fordította. Ily módon a tollgerinc két oldalához fehér pikkelyfoltok csatlakoznak, viszont valamennyi toll alapja és hegye színes.
Kék- és kékfakó pikkelyesek esetében – a szárnyszalagokkal megegyezően- a fehér pikkelyek feketével vagy sötét színnel szegélyezettek. A színes evezőjű feketepikkelyesek legtöbbször pinty jelzettségűek vagy tükrözött szárnyúak.
Pinty csőr: Egyes rövidcsőrű fajták (pl. angol short faced) homlokra merőlegesen álló, hegyes csőre.
Pinty jelzés: A sötét evezők hegyén mutatkozó világos pontok, amelyek a csukott szárnyon sort képeznek.
Píp: A farktőmirigy népies elnevezése.
Píptelen: Nincs farktőmirigye.
Pirkadt: Vörhenyes színű szemgyűrű és /vagy szivárványhártya.
Pofák: 1, A fej oldalai, melyeken a szemek és a fülek helyezkednek. 2, Az arckoponya domborulatai pl. antwerpeni díszposták esetében.
Pofafoltok: A fülek tájékán mutatkozó, eltérő színű foltok (pl. turbitin sirálykákon).
Pontmagasság: Amikor a falka már csak egyetlen pontként észlelhető.
Pontomos: Koronacseppet viselő szívhátas rajzú kőrösi keringő nagyalföldi, népies megkülönböztető jelzője.
Pontyhát: Felfelé ívelő gördülő, hibás hátvonal.
Preckeltség: A feketebabosak nyakában mutatkozó néhány vörös tollacska.
Profil: A galamb, de elsősorban a fej oldalnézete.
Púder: A tollsejtek által termelt, a tollazatot hamvassá tevő poranyag.
Púderezett fej: Szürkés árnyalatú, nem telten színezett fej.
Purpur fény: A nyakon és a szárnyakon mutatkozó violás ragyogás.
Pupilla=szembogár: Az írisz közepén helyezkedő, apró kerek nyílás.
Púposít: A tojásrakást megelőző napon a tojó derekát púposságra emlékeztető módon domborítja.
Purcli: lásd bukó.
Rajz: Az alapszínen jelentkező, attól éles határral elválasztott, többnyire jellegzetes alakú és kiterjedésű tollmezők.
Rezes mell: A kék színváltozat esetében a nyakon zöldes, felső részén violás színű ragyogás.
Rézvörös: Nagyon telt, erősen fénylő vörösbarna szín.
Rigó állás: Farok mellett vagy alatt hordott kormánytollakkal és felfelé irányuló faroktartással jellegzetes testtartás.
Rogyott láb: A sarokízületben a normálisnál erősebben hátraszögelő láb.
Rongyos: Rühatkák vagy favus bőrgomba károsító hatására kialakuló és évről-évre fokozottabb mértékű kopaszodás, mely végső stádiumban a kormánytollak és az evezők kivételével az egész testre kiterjedhet.
Rozetta: 1, Csőrózsa a homlok tövén. 2, Tollforgó a fésű két végén vagy a nyaktő közelében.
Rózsa: A paróka oldalainak közepén helyezkedő tollforgó.
Rózsafodor: A sirálykák kerek formájú nyakfodra.
Rozsda: 1, Fekete vagy kék galambok kormány vagy evezőtollain mutatkozó vörhenyes futtatottság. 2, A szárnyak fehér pikkelyeinek vöröses színezettsége.(esetenként a fehér szalagoké is). 3, A kóburgi pacsirták fejszínének rezes tónusa.
Röpfalka: Zárt csapatban szálló keringők együttese.
Röpmagasság: Az emelkedés közben elért magasság, amikor a szárnyak már nem láthatók.
Sapka: lásd konty.
Sarkantyú: Nagy lábtollú galambok sarokízületén és alsócombján eredő, lefelé vagy ferdén hátra irányuló tollak.
Sarok: Ízület az alsócomb(lábszár) és a csüd között.
Sastollak: Lásd sarkantyú.
Schietti: Az egyszínű és a rajzos szárnypajzsú modenaiak olasz neve.
Selyemtollúság: A tollruha valamennyi tolla foszlott (Az ágacskák között nincsenek kapcsolóhorgok)
Seper: Az udvarló hím párját követve, szétterpesztett kormánytollaival sepri a talajt.
Sima: Szárnyszalagok nélküli kékek, fakók és más kivilágosodott színek.
Simalábú: Tollatlan csüdök és lábujjak.
Sípolás: Légzés közben jelentkező, halk sípoló "légzési zörej", mely légzőszervi megbetegedésre utal.
Sírás: Éhes vagy fázó fiókák összefolyó, sipító hangja.
Sleppel: A tojó az őt udvarolva hajtó hím előtt, testének jellegzete mozdulatával mintegy pukedlizik.
Sisak: Színes felső fej, amelynek színhatára a csőrzugoktól a szemeken át fut.
Sörény: A paróka hátsó része, melynek tollai hátra és felfelé irányulnak. Lehetőleg merev, zárt és dús tollazatú.
Sötét: Fénytelen fekete, kék kormánytollakkal és evezőkkel.
Spatula(spachtli) farok: A kormánytollak egy síkban, laposan elhelyezkedő együttese.
Suta: A sima fej népies elnevezése.
Szakadt elej: A fehér előke alatti színes tollmező fehér tollak általi megszakítottsága.
Szakadt hát: A színes hát végétől a farok fedőig fehér derék.
Szakáll: A csőrzugok tájékán mutatkozó elálló tollak.
Szakállka: Fehér vagy színes toroktáji folt, mely a csőrtő alatt a szájzugokig nyúlik.
Szalag: Lásd szárnyszalag, vagy 2-4 cm széles tollmező az aacheni szalagos begyesek fehér, nyaki félholdja és színes melltollazata között.
Szalagcsík: A felső csőrkáva tövétől a homlok a homlok és a fejtető szimmetriavonalában futó fehér vagy színes tollcsík. A tyúktarkáké fehér, a lahoráké színes.
Szalagos: A szárnypajzsok hátsó részén két párhuzamosan átfutó színes (sötét esetleg fehér) keskeny tollcsíkot viselő galamb. (fajtára való tekintet nélkül)
Szántás: Az ejtet szárnyak végei egymástól távol érkeznek a talajra.
Szállás: A röpfalka kibocsátásától a megülésig repült idő hossza.
Szárcsa: Fehér homlokfolt régi elnevezése.
Szalmakotló: Ivartalanná vált tojó kotlása üres fészken.
Szarkarajz: A szárnyak (a válltollazat kivételével) a has és a combok fehérek. A tollazat többi része színes.
Szárny fesztávolság: A teljesen széttárt szárnyak hegyei közötti távolság.
Szárnybúb: A felkar és az alkar ízületeinek íve.
Szárnyél: A szárnyak alsó széle.
Szárnypajzs: A szárny fedőtollai az evezők nélkül.
Szárnyrózsa: Néhány eltérően színezett (leggyakrabban fehér) toll a kis szárnyfedőtollak között a szárnybúbok közelében pl. angol begyes.
Szárnyszalagok: A szalagos szárnyú galamb szárnypajzsainak hátsó részét átfogó, párhuzamosan futó, két fehér vagy színes, keskeny tollmező.
Szárnytükör: Színes galambok fehér szárnypajzsa.
Szarvaskonty: a fejtető átnőtt tollaival közepe táján osztott fésű.
Szaru csőr: sötéten futtatott csőr, világosként kívánatos csőrszaru esetén.
Szedegetés: Elszóródott vagy elszórt magvak felcsipegetése, amely nem éhség hátterű.
Szegélyezettség: Adott színű konturtollak sötétebb színű keretezettsége.
Szedres=fröcskölt fej: Rajzos galambok fehér fejének színes borozottsága. A szabadkai szívhátú keringőkön kívül súlyos hiba.
Szegfű: Lásd csőrrózsa (homlokrózsa)
Szegélytollak: A farok szélső, színes tollai fehérfarkú fajták esetében.
Szelekció=válogatás: Eljárás, melyet a tenyésztő a minőség javítása céljából végez. Értelme: a megfelelő szaporulat továbbtenyésztése, a nem megfelelők abból történő kizárása.
Széltojás: A női ivarszervben sárga berakodása nélkül keletkezett apró tojás, melyet népiesen "kotlófing" néven is emlegetnek.
Szemcsézett: Apró, sötét pontokkal tarkított világos szivárványhártya.
Szemernyő: lásd fedél.
Szemgyűrű: A szemnyílást keretező, mindig tollatlan felső és alsó szemhéj.
Szemszín: A szivárványhártya (írisz) színe.
Szerecsenfejű: Fehér galambfajták színes fejjel és előkével, valamint kormánytollakkal, farok fedővel és támasztóval, bármely alapszínben.
Szétlőtt farok: Az egymásra nem fekvő kormánytollak következtében többszörösen hézagolt farok.
Szilva fej: minden irányban gömbölyített, enyhén hosszúkás fej, a csőrtő felé mérsékelten elvékonyodó és lejtő homlokkal, domborodó arcorral.
Színesfarkú: fehér tollazatú galamb illetve fajta, színe farokkal.
Szív: 1, A hát fehér vagy színes rajza. 2, Félhold alakú folt a nyak elején, pl, a berlini keringő tarka változata esetében.
Szivárványhártya: Lásd írisz
Szőrtoll (fonáltoll): A bőrből nőtt, s a végén 2-3 ágat viselő, hajszálszerű toll.
Szúnyog: borsszem nagyságú színes folt, mely két oldalt a szem és a csőr között a fej fehérségébe, illetve a színes fejtetőből lefelé kiágazik.
Szurok csőr: Lásd varjú csőr.
Szűkfarkú: 14 vagy több kormánytollú egyed, ha a szélső faroktollak hegyei között mért távolság kisebb a vállbúbok külső oldalai között mértnél.
Taille: (ejtsd: tájl) A felfújt begy és a mell közötti elfűződés.
Tányér: 1, A páva galambok csaknem körbe záródó faroktányérja. 2, Az angol begyesek talajra fekvő, tányér alakú, az ujjközöket fedő talptollazata.
Térd: A felső és alsócombok (lábszárak) közötti ízület, mely madarak esetében nem látható.
a hibásan térdnek nevezett ízület a sarokízület.
Tigris: Kb. azonos nagyságú és mennyiségű fehér és színes tollakból vagy kisebb tollmezőkből adódó rajz. Az evezőnek és a faroknak mindig színeseknek kell lenniük.
Tipegés: A galamb és a rokon fajok járásmódja.
Típus: Lásd alak.
Tisztafejű: Rajzos galambok tiszta fehér fejtollazata.
Tiszta szem: Világos, tejfehér íriszű szem.
Tojóhas=ülep: A hasnak a kloákát körülvevő, apró tollakkal borított része.
Tok: Új, még nem kibomlott zászlójú, csévéjében véres tartalmú toll.
Toka: A gégezsák terjedelmesebb formája. Pl: szíriai tokás galamb.
Tokcsőr: egyenes igen erős csőr, melynek felső és alsó kávája közel azonos vastagságú.
a kávák tompa hegye egyenes vonalban találkozik. Előírás pl. az orrdudoros vagy a rövidcsőrű fajták esetében.
Tollalakzat: A tollak rendellenes helyeződése következtében létrejött képlet, pl: fésű, gallér, gatya, fodor.
Tollforgó: 1, A fésű végeit lezáró rozetta. 2, A tollak növési irányát befolyásoló tollörvény a test bármely részén.
Tollgerinc: A cséve folytatásaként a tollzászlók között futó szaru szár.
Toll lelke: A csévét kitöltő, légkamrákkal tagolt szaru hálózat.
Tolltakaró: A testet borító tollak összessége (tollazat).
Tollzászló: A gerincből két oldalt kiinduló, párhuzamosan futó, ágakból és ezekre merőleges, horgokkal összekapcsolt ágacskákból álló, összefüggő, rugalmas lemez.
Torokfolt: Lásd szakállka.
Toroklebeny: Az alsó káva tövétől a toroktájra terjedő bőr kettőzet, más néven gégezsák.
Tölcsérfarok: A páva galambok hátraeső, kúpszerű faroktányérja.
Törés: A felső csőrkáva gerince és a homlok közötti tompaszög.
Tört szem: feketével tarkított világos szivárványhártya.
Turbékolás: A házigalambra, de legtöbb vadon élő galamb fajra is jellemző hangadás.
Tükör: Ovális fehér foltok a tollgerinc két oldalához csatlakozó zászlókon, a színes kormánytollak vége előtt. Pirókok s bármely fajta domináns vörös egyedeinek világos evező és kormánytollain mutatkozó színes (vörös) foltok, amelyeknek csak a tollak széthúzása után szabad látszaniuk.
Tükrös farok: Fehér szalag a színes kormánytollak együttesének vége előtt.
Tűnő: A falka a szabad szemmel nem látható magasságba szállása.
Tüskés: A nyaktollazat sötét vagy a babozattól eltérő színű fröcsköltsége.
Tüsszögés: Leginkább este vagy éjjel hallatott "fik-fik" hangadás, mely ragadós nátha jelenlétére utal.
Ujj tollak: A pajzsos galambokon mutatkozó kis színes tollak a szárnybúbok élén, amelyek a szárnypajzsok fehér szélét fedve, azt lekerekítik.
Ülep (tojóhas): A has hátsó, kloáka táji része, melyből a farok támasztó indul.
Ütés: A nyak és a fej előredomborodása, s azt követő visszarántása izgalmi állapotban. Pl: stargardi rezgőnyakú keringő
Üvegszem: A tejüvegre emlékeztető, teljesen erezettség nélküli írisz.
X láb: A sarokízületben összeérő alsócombok és terpesztett csűdök.
Vágás: A szemek mögötti fehér tollcsík szerecsenfejű fajták esetében.
Vak: Veleszületett szemlencse rendellenesség, hígított színű egyedek utódai között.
Vakzsinoros: Palafekete vagy ólomszürke tollazaton alig észrevehető, az alapszínnél sötétebb szárnyszalagok.
Választék: Szárnybúbtól-szárnybúbig érő, vízszintes, a mellen átfutó, lehetőleg mélyen helyezkedő, a mellpárnát osztó vonal. Pl: kínai galamb.
Választó szalag: Keskeny, eltérő színű, a csőrtőtől a fejtető szimmetriavonalában futó szalag.
Vállak: A szárnyak tövi része és annak tollazata.
Vállbojt (epaulette): Fehér szárnybúb és szárny fedőtollak, melyek összessége ovális foltot képez.
Vállbúb: A felkar és az alkar ízületét takaró tollakból kialakult ív, melyet egészben vagy részben fednek a nyaktő és a mell tollai, de lehetnek teljesen szabadon állók is.
Vállrózsa: lásd szárnyrózsa
Váltakozó evezők: Színesek között mutatkozó fehér csapótollak.
Váltás: A költés idején naponta kétszeri csere (hím és tojó) a kotlásban.
Varjú csőr: A csőrszaru fekete vagy sötét pigmentáltsága.
Vasalt farok: A szomszédos kormánytollak szorosan fedik egymást.
Vedlés=tollváltás: Lásd vérzés
Verébszínű: A kőrösi keringők szürkésbarna alapszínen mutatkozó sötétebb (nem fekete) kovácsoltsága.
Vérzés=tollváltás: A fióktollazat leváltása. A tollazat évenkénti teljes megújulása.
Vető: Lásd bukó
Viasz csőr: Egészen világos, sápadt csőrszaru.
Villás farok: Középen széttartó kormánytollak következtében jelentkező-a német villásfarkú dobos kivételével- hibás farokszerkezet (osztott farok, hasított farok néven is).
Virág: A gólyás galambok kis színes foltja a szárnypajzsok búbjának alsó hajlatánál.
Vonalkázott: A szárny fedőtollainak keskeny szegélyezettségéből adódó rajz.
Zabcsőr: Lapos homlokhoz csatlakozó, ár alakú, hegyes csőr. Pl: bécsi keringők.
Zászló: Lásd tollzászló
Zsabó: Lásd mellfodor
Zsírtokok: Az ülep két oldalán tokban maradt, zsíros jellegű tollak.