A párosítások tenyésztői szempontjai

  Az igazi tenyésztő számára a téli időszak nem holt időszak, mert ilyenkor gyakran átgondolja galambállományát, rendszerezi tulajdonságaikat, az egyes egyedek értékeit, hiányosságait tanulmányozza. Egyszóval ilyenkor tervezi meg az elkövetkező tenyészidőszak alapjait, amelyek majd a siker alapjait – vagy kudarcait is – megalapozhatja. Ez nem egyszerű, hanem sok töprengéssel és vívódással járó tenyésztői feladat.

Nem túlzás: a párosítás a tenyésztés legfontosabb mozzanata. Ilyenkor tervezzük meg azokat a párosításokat, amelyektől jobb és szebb tulajdonságú galambokat remélünk. Ez nem egyszerű feladat, mivel rengeteg előre kiszámíthatatlan probléma jut felszínre, amelyekre szinte nem is gondolunk. Vannak véletlenszerű eredmények, amelyek olyan egyedektől származnak, amelyre mi egyáltalán nem számítottunk és mégis kiváló utódokat nyertünk tőlük. És vannak olyan extra párok, amelyek elég hitvány minőséget produkálnak, még a standardot sem érik el. Pedig a párok összeállításánál már szinte előre várjuk a sikert, és szinte semmi sem lett belőle, csak csalódás lett a vége.

Biztos sikerre ne számítsunk, és a tovább tenyésztést ne csak a mi általunk elismert legjobb egyedekre korlátozzuk le. A galambtenyésztésben biztos dolgok nincsenek, de vannak esélyek, amelyeket tudatossággal számot tevően növelhetünk.

Nem elég annyit elérni, hogy a jót jóval összepárosítani és kiválót egy fajtagyőztessel "feljavítani". Ezért szükséges galambjaink előnyeit és standardtól eltérő hibákat kielemezni.

Melyek azok, amelyek a tenyésztés során súlyos illetve kizáró okokra vezetnek vissza? Melyek azok a szempontok, amelyek a párosítások megtervezésénél egyaránt fontosak?

- Galambjaink származása

- Minősége, tenyésztésének eredményei és körülményei

- A rokonok minőségi mutatói és tenyésztési képességei

- A vérvonal kombinációs képessége és az utódok minősége

Maga a származás soha se legyen öncélú törekvésünk, mert elsősorban nem ezért tenyésztjük, hanem a jó helyről származó egyeddel próbálunk a miénkénél jobb minőségű utódokat nyerni. A könnyebb áttekintés véget elég, ha három nemzedéket megyünk vissza az állományunk minősítésében.

Ha a jó tulajdonságok nincsenek meg a galambjainkban, akkor hiába származik híres tenyészetből, kevés rá az esély, hogy örökítéssel elő jön előnyös, pozitív tulajdonság.

Ügyeljünk a helyes színkombinációra, mert ellenkező esetben olyan"színgazdagságra teszünk szert, hogy utána tiszta színt nehezen fogunk elérni.

Például a vörös színűeket és a sárgákat ne vigyük be (lágy színek) a domináns (kemény) színekbe, a feketébe, a fekete babosakba, tarkákba és kékekbe. Mert ellenkező esetben olyan háromszínűeket, és vad színváltozatokat kapunk, hogy csak nézünk.

Persze azt is tudnunk kell, hogy a kitenyésztett színek nem keverednek össze, mint a festészetben, hanem csak egymást fedik, és néha eredeti színváltozatokban jönnek elő. Persze ehhez elég nagy állomány lenne szükséges, és genetikailag olyan szerencsés tenyésztés, amikor az összes utódot fel tudjuk nevelni, ami sajnos képtelenség. Gyakran csak 1-2 utódot vagyunk képesek felnevelni, és ezek a genetikai láncsorban nem biztos, hogy a legjobbak. Valószínűbb az, hogy ami minőségileg jó lett volna az a tojásban már befulladt, vagy összetört a tojás, vagy betegség miatt elpusztult. Ezért sokszor ráfogjuk, hogy nem jó a tenyészpár. Ezért célszerűbb, he egy-egy párt hosszabb ideig is meghagyunk a tenyésztésben, vagy egy-egy jó minőségű hímet egyszerre több tojóval is párosítunk. Úgy nevezett vérvonalakat alakítunk ki.

De számolni kell azzal az érdekes öröklődés tani jelenséggel is – amit kevesen tudnak – hogy vannak egyes jellegvonások, amelyek a galamb tenyésztési időszakában nem egyformán jelentkeznek majd az utódokon. Vagyis előfordul, hogy bizonyos tulajdonságok a galamb fiatal korában még domináns, az később intermedierré (tehát köztes, jó és negatív hatások egyformán jelentkeznek.) és végül recesszívvé (negatívvá) válnak. De közre játszanak véletlenek is, amikor az emberben hirtelen olyan felismerések és ötletek merülnek fel, amelyre sokszor éveken és hónapokon át nem is gondolt. Ezért a tenyésztés során az a tenyésztő lehet eredményes, aki képes arra, hogy mélyen belelásson a tenyésztés titkaiba, vagyis ismerje saját állományát.

Az ősök ismerete a tenyésztőnek nagy segítséget jelent. Szélesebb látókört kap az állományra vonatkozóan, és miként alakult a jelenlegi tenyészet azzá, amilyen most.

Rokon tenyésztésben jobb módszer a testvérpárosítások helyett a szülők és utódainak párosítása. Ha valaki csak egy általa tenyésztett törzset tenyészt, és abba idegen vért nem kíván bevinni, akkor célszerűbb a minél távolabbi rokonok párosítása.

A fajtán belüli keresztezés az a tenyésztői módszer, amelyet minden tenyésztő legkönnyebben végezhet el. Ezzel a legrövidebb idő alatt, és kevesebb pénzráfordítással érhet el eredményt. Persze ehhez megfelelő tenyésztési körülményeket – az előírt gondozás, elhelyezés és tartási módot is kell biztosítani.

A keresztezés, mint tenyésztési módszer jó hatást gyakorol az életrevalóságra, fejlődésre, az anyagcserére és vitalitásra. Abban, hogy meddig maradjon párban egy-egy tenyészpár ebben eltérőek a vélemények. Van, aki egész életükben együtt hagyják a tenyészpárt, de olyan is van, aki nem hagyja sokáig együtt az összeállított egyedeket.

Egyes tenyésztők szerint, a természet jobban tudja, mint mi, amit a galambokról tudni kell, ezért szabad párosítást alkalmaznak. Ehhez az is szükséges, hogy több vérvonalú törzse legyen, igen magas minőségű egyedekkel. Ebben az esetben az állomány maga is eldöntheti, hogy hogyan akar párosodni. De ehhez nagyon – nagyon jó galambok szükségesek. Ilyen tenyészet csak igen kevés van. Ezért ez a párosítási mód igen megfontolandó.

Ezzel írásom végére érkeztem, ebben saját és mások tapasztalatait használtam fel. Ebben nem írtam elő kötelező előírásokat, mit hogyan kell csinálni. Ezért mindenki közeledhet egy olyan kitűzött cél felé, amelyet maga választ ki magának. Nem akarom senkire sem ráerőszakolni a véleményemet, hogy ebből mi a jó, mi a hasznos. Maga döntse el az olvasó. Nem volt könnyű körbejárni ezt a témát, de azt hiszem a magyar óriások tenyésztésének az ügye megér ennyit.

Bosnyák Imre

Imre barátunk örökzöld témát boncolgat. A párosítás valóban a tenyésztés legfontosabb mozzanata. Ezzel a mozzanattal eldöntjük, a párba állított két galambtól ilyen felállásban mi fog származni.

Természetes, hogy itt nagyon fontos az ősök ismerete. Annak ismerete, hogy galambjaink milyen pozitív vagy negatív tulajdonságokat örökítenek meg. Arra kell nagyon vigyázni, hogy a látható hibákat igyekezzünk kiegyenlíteni, kiküszöbölni.

(pl.: 2 ferde fésűjűt ne tegyünk össze)

Persze – ahogy Imre is írja, a leggondosabb, legkörültekintőbb párosítás sem biztos, hogy a várt eredményt hozza az utódokban.

A keresztezés nem egyszerű összeadás vagy kivonás.

Annál sokkal bonyolultabb.

De talán ez benne a szép, az izgalmas.

Ezért érdemes csinálni!

                                                                                Dr. Lóránt Szilveszter

A színek összetétele és azok aránya

  Nem volt eddig szó a tollak színéről, a színek területarányáról, azok összetételéről, szabályos és szabálytalan színrajzokról, továbbá a babosságról és a foltosságról, valamint a szíves színrajzokról és az egyszínűekről.

Kell erről beszélni, sőt részletesen kell tárgyalni.

Előre kell bocsátanom, hogy a fajta kitenyésztésének idejében volt egy uralkodó szín: a fehér.

Természetesen a fehér szín mellett előfordulhat a tarkák változata is sokrétű keverékben.

Tiszta fehér szín:

, melynél minden kétség nélkül csakis a fehéret értjük, a szó szoros értelmében, tiszta fehér színben, minden más árnyalat, petty, vagy bab nélkül. (Ma már nagyon megcsappant a fehérek aránya, pedig nagyon szép fajtánk fehér színben. Sok tenyésztő úgy hiszi, hogy a magyar óriás csakis fehér színben lehet. Ha már más a szín az talán nem is tiszta fajta. Téves ez az elképzelés.)

A szem színe sötét bükköny, a csőr fehér.

Lakk fekete szín:

Nem téveszthető össze a matt fekete színnel. Ideális fekete csakis az egyszínű lakk fekete. Hasonlítson a lakk fekete szín az olvadó szurok színéhez. Itt nem csak a nyak tollazat és a fésű csillogásáról kell beszélni. A valódi feketének a napsugarak fényében mindenütt csillogni, szinte villogni kell, mert a tollak vége enyhén zöld, vagy lila elszíneződéssel csillan a fényben.

A szem színe sárga, a csőr fekete.

Vörös szín:

említésekor szintén kétféle színváltozat jelenik meg képzeletünkben. Úgynevezett lakk vörös valamint a téglás vörös. Mely mellett van még egy harmadik vörös szín is a kovácsolt vörös (szürke foltokkal). A vörös szín említésekor ez legyen a képzeletünkben és a szín kitenyésztésekor ennek elérésére, törekedjünk. Erre a színre is vonatkozik az, melyet a feketénél leírtam.

A szem színe sárga, a csőr fehéres rózsaszín.

Sárga szín:

-nél hasonlításként hagy említsem a zsemle sárga színű magyar begyeseket. Nekünk is ez a sárga szín kell. Ez telt sárga, idegen szín beütése nélkül. Kitenyésztése nagyon nehéz. Kiállításokon még mindig ritkaságnak

tekinthető az igazi sárga szín. Ezen szín kialakításában negatív tényező a kicsi test. A sárga színű példányok még ma is elmaradnak a nagyságban más, főleg tarka színű példányoktól. Foglalkoznak páran a szín kellő kihozásán és a nagyság növelésén. Itt megemlítem régebbről Bodnár Sándor bácsi újfehértói, valamint újabban és nagyban Gera János budapesti tenyésztőt. A jó sárgák száma még ma is nagyon kevés. A szem színe sárga, a csőr csontszín.

Kék szalagos szín:

a nyak sötétzöld csillogású, a tollazat máshol világos szürkés kékszínű. A szárnyon két párhuzamos kék szalag és a kormánytollak végén is fekete szalag húzódik. A galamb hátán a faroktőig a tollazat szürke, egyszínű. Előfordulnak fehér háttal, melyek esetében a fehér szín a faroktőig terjed. (ez olyan római "beütés" mivel azon fajtánál ez a hátszín követelmény.) Magyar óriások esetében a fehér hát némi pontlevonást eredményez. A szem színe sárga, a csőr fekete.

Fakószalagos szín:

Mindenben megegyezik a kékszalagos színleírásával, csak ennél a nyaktollak csillogása lilás és a tollazat színe lisztfakó. A szárnyban és a farok végén piros- vörös szalagok (2) húzódnak. Nagyon ritkán fordul elő ez a szín. A szem színe bükköny, a csőr lilás- rózsaszín.

Kovácsolt fekete szín:

Itt is hasonlítást teszek, még pedig a kovácsolt fekete színű postagalambok színéhez. Teljesen megegyező fajtánkból ez a szín az említettel, (posta). A nyak fénylő tollai lilás vagy zöldes színben csillognak. A hát a faroktőig és a farokkal is azonosan sötétszürke vagy fekete. A fekete hát is lehet enyhén kovácsolt. Előfordulnak fehér hátú példányok, melyeknél a fehér faroktőig húzódik. E példányok, hasonlóan a fehér hátú kékekhez bírálatkor pontlevonást kapnak. A szem színe sárga, a csőr fekete.

Babos színárnyalatok:

Általában minden babos színeződésnél az ideális "babelosztás" egyformán kell, hogy érvényesüljön. Vagyis ha babos galambról van szó, - legyen az bármely színváltozatban is babos – a színárnyalatok, a babozottság elhelyeződése egyforma mértékű lehet.

Milyen is legyen a babosság?

Arányos elosztású, a fejtől a farokig. Ebből következik, hogy sem a ritka, sem a túl sűrű babok nem ideálisak.

Hogyan érvényesüljön a farok, a szárny és a lábtollazatnál a babosság?

Elgondolásom szerint – de a gyakorlatban is van rá szép példa – az egymás melletti tollak színének különbözőeknek kell lenni!!!

- Veszem azt a példát, amikor az alapszín fehér és ebben vannak az egyforma elosztású fekete babok. Itt a szárny, farok, lábtoll babossága "csikozottságában "

érvényesül. Az említett helyeken az egyik toll fehér, a másik toll fekete és ez ismétlődik. Ebben a változatban úgynevezetten tökéletes a babos galamb.

- Szó lehet azonban arról is, hogy a fehér alapszín helyett az alapszín: fekete, vörös, ék, sárga.

Ebben a babosságot a fehér tollak arányos elhelyezkedése alkotja. A kék alapszín esetében a babosságot "deres" kifejezéssel illetik. Az ideális színeket próbáljuk meg úgy érteni, hogy az alapszínhez viszonyítva – melyet kétharmad aránynak veszünk – a babokat alkotó szín aránya egyharmad része.

A babos galambok szeme színe:

- ha az alapszín fehér, a szemszín bükköny

- ha az alapszín fekete a szemszín sárga

- vörösnél, kéknél, sárgánál is sárga a szemszín.

A babos galambok csőre:

- Fekete, fehér, kék babosoknál a csőrszín fekete

- a többi esetben szaru vagy rózsaszín.

A babosoknál meg kell jegyeznünk még pár színváltozatot.

Vannak: ritkán babozottak, sűrűn babozottak. A sűrű babozottság több esetben egybeolvad. Ez estben szinte csíkozottság áll elő, ezt tartják népiesen tigris- tarkának.

Az utóbb felsorolt esetekben is arányosnak kell lenni a babozottságnak és a tigristarkaságnak is. Pl.: nagyon szépek az esztétikusan elhelyezkedő színváltozatbeli fekete tigris- tarkák. Megjegyzem ezt külföldön is kedvelik. Dr. Lóránt Szilveszter klubtagunk 1986 évben a nemzetközin ezzel a színnel nyert fajtagyőztes minősítést.

Szíves színváltozatok:

fekete, vörös, sárga, kék, és kovácsolt valamint fakószalagos színváltozatai. Előrebocsátom, hogy ezen színváltozatok kialakítása nagyon nehéz e fajtában. Nehéz azt teljesen – az alábbi leírás szerint szabályosan kialakítani. De a tökéletesre kialakított szíves – bármely színváltozata is – nagyon előkelő, tetszetős és "felveszi" a galamb méltóságát és értékét. De hogyan is alakul ki egy tökéletes színváltozat és annak színhatára?

Vegyük a példa kedvéért úgy, hogy fehér alapszínben fekete szívesről lesz szó. Természetesen az, hogy a szíves rajzoknál a fehér szín a domináló a tollazatnak mintegy 65 % -át teszi ki. A másik 35 % alkotja – bármely színben – a szíves rajzot.

Fekete szívesben:

a fejen, de csak a fésűtől lefelé a hát középvonaláig tart. A hát teljes szélességét borírtja a vállaknál, majd a hát középvonaláig terjedve háromszög vonalat alkotva hegyben végződik. Ez a háromszög alakot alkotó fekete "szívhát" nem a hát tollaiból alakul ki, hanem a szárnyfedő tollaiból. A hát tollai fehérek. A farok is fehér.

Hogyan alakul ez elől a nyakon? A fejen semmiféle fekete pont, folt vagy bab sem a csőrzugban "bajusz" nem lehetséges. A csőr alatt 7-8 cm mélységben kezdődik a fekete szín és tart a combokig.

Most nézzük a fehér szín területét:

A fej a fésűig tiszta fehér. A csőr alatt a fehér vonalat háromszög alakú és hegyes szöggé elkeskenyedve húzódik le a begy felé 7-8 cm-re. A fej oldalán a fülnyílás magasságáig fehér. A szárnyak evezői fehérek, de fehér a szárnyborító tollaiból az a rész is, mely a fekete szív fenti leírásán alul esik. Fehér a hát, a farok, fehérek a lábtollak. Ez a szíves szín szabályos változata. (bármely színben is van szó a szíves színváltozatról)

A tiszta fehérben a tökéletesebb foka a színváltozatnak. Miért szíves ez? Csupán azért , mert ha a galambot felülről nézzük vagy szárnyait kézzel szétnyitjuk, egy fehér "tollmezőben" kialakult valódi fekete ( vagy bármely más szín) szívalakzata tűnik a szemünk elé.

A szívesek esetében (tekintve a fehér fejet) a szem színe bükköny, a csőr színe fehér.

Barátrajzú változat:

Többen – hozzáértés nélkül – összekeverik a szívessel, noha ez egészen más. Előfordul mindazokban a színváltozatokban, melyekben a szíves színváltozat is. Itt azonban az alapszín mindig a színes szín, így hát a színes tollazat aránya mintegy 90% -os 10% -ban fehér. Mi a fehér ebben és hol a fehér szín ebben a változatban? Tiszta fehér a fej, az evezőkből 12-12, a hát a faroktőig és a lábtoll. Máshol egyszínű színes a toll.

A szem és csőr színe azonos a szívesével.

(A cikket írta: Kovács Károly 1987-ben)

A tollazat és a vedlés

  A tollazat minősége a magyar óriás szempontjából rendkívül fontos. A tollazatok formái (fésű, lábtollazat) is meghatározóak ennél a fajtánál. Ennél fogva a vedlés lefolyása nem közömbös, sőt szinte életbevágóan fontos – főleg kiállításra kiszemelt példányok számára.

Galambjaink tollazata évenként megújul. Kifogástalan minőségű tollazta csak egészséges és előírt takarmányozás mellett lehetséges. A toll közepén találjuk az ún. tollgerincet, és ennek mindkét oldalán tollzászló helyezkedik el. A gerinc alsó, tollazatlan részével, az orsóval a tolltüszőben végződik. A gerinc felső és tollas részét nyélnek hívják. A tolltüsző véredényekkel gazdagon átszőtt, ezeknek a tápanyagok továbbításában van szerepük.

Évente szinte minden toll megújul, (új fejlődik ki) a tolltüszőben. Ezt a folyamatot vedlésnek nevezzük. A tollakat nem egyszerre vedlik ki, hanem meghatározott sorrendben. A zászló kis kampós ágacskákkal egymásba kapcsolódva hálózatot alkot. Az elülső része gyengébb, minta hátsó zászló. A nyél felső oldala sima, az alsó oldalon kis rovátka található. Nem jó, ha a rovátka nagyon mély. A tökéletes tollazat bársonyos tapintású, nem kemény. A zászló nem lehet lyuk, rés és szakadás. Rendellenesen alakul a tollazat, ha helytelen volta takarmányozás, betegség, mérgezés érte a galambot. Előfordul – betegség miatt – hogy hártya borítja be a növekedésben lévő tollat, illetve a zászló, ezért "csöves" toll jön létre. Ha az orsóban vér folyik, ütések, sérülések, hajszálerek pattanása miatt, "vértoll" is keletkezhet. Előfordul a lábtollazatnál is, ahol sérülés esetén erős vérzés keletkezhet.

A rossz tollat el kell távolítani, persze ez kockázatos, mert gyakran nem normális toll nő ki, hanem alaktalan "kunkori"formájú. Akkor biztonságos kihúzni, ha előtte langyos vízzel áztatjuk és óvatosan egy irányba kihúzzuk. Nem csavargatjuk, piszkáljuk. A rossz minőségű tollak "rongyosak"rojtos szálúak és áttetszőek.

A tollazatot több csoportba osztjuk:

- elsőrendű és másodrendű evezőtollak

- farok tollak

- fedőtollak

- pehelytollak

- fonáltollak

A szárnynak 10 (vagy 11) elsőrendű evező tolla és 10 (vagy 12) másodrendű evezőtolla van. A fedőtollak takarják a szárny- és farok tollak tövét és beburkolják az egész testet. Pehelytollak a test minden részén találhatók és az

aljtollazatot alkotják. A fonáltollak gyengén fejlettek, fonálszerűek és nincs gerincük. A farok 12 farok tollból áll.

A vedlés sorrendje:

-Az evezőtollak vedlése a legkisebb tollnál kezdődik, az első evezőtollnál. Ez a toll akkor hull ki, amikor az első fiatalokat leválasztottuk. Amikor az egyik evezőtoll méretének háromnegyed részét eléri, kihullik a következő. A másodrendű evezők, a farktollak, a fiókszárny tollai a fonáltollak nem minden évben újulnak meg. Vannak olyan egyedek, amelyek minden tollukat levedlik, míg mások csak két vagy három másodrendű evezőt dobnak el. A farok tollak vedlése akkor kezdődik, amikor a 7. elsőrendű evező már megjelent.

-Először a belső farok tollak hullanak ki, mindig kettesével. A két külső farok tollat hamarabb vedli ki, mint a mellette fekvőt. Utolsónak vedli az utolsó előtti farok tollat. Addigra az evezők vedlése már befejeződik. Ha a költés folyamatos, a vedlés is mederben folyik tovább. A vedlés időpontját a hormonok is befolyásolják, de közrejátszik az időjárás (meleg, fény mennyisége) a költés és a takarmányozás. Későbbi párosítással a vedlés időszakát is kitolhatjuk. Az egyedülálló (párosítatlan) egyed sem tökéletesen vedli ki magát, egyesek túl későn és igen lassan vedlenek. Hogy a galamb levedlet-e már az utolsó "külső" farktollát kell megvizsgálnunk.

-A fedőtollakat akkor vedlik a galambok, ha a 6. vagy 7. elsőrendű evezőtollakt is eldobták.

-A nyakon lévő összes fedőtollat egy időben vedli le a galamb.

-A pehely és fonáltollakat egész évben, folyamatosan kivedlik. Csak legyengülés és betegség esetén szünetel a pehelytollak vedlése.

Amennyiben a vedlés nem zajlik le simán, akkor az egészségi állapottal, vagy a takarmányozással baj van. Az állományt fokozatosan figyeljük ebben az időszakban.

Tollrendellenességek is gyakran előfordulnak, úgynevezett "vértollak" és "csőtollak". Vértoll keletkezhet idegen behatás és sérülés által. Sőt kicsavarodás is léphet fel, főleg a lábtollazatnál.

A rossz toll eltávolítása nem könnyű feladat, mert a tüszők megsérülhetnek. A tollat nem csavargatjuk, hanem hírtelen mozdulattal kirántjuk.

Takarmányhiányosságok miatt "abnormális" toll is kifejlődhet, vagy a toll kifejlesztéséhez szükséges ásványi anyagokat nem kapja meg, akkor nő ki a "csőtoll". A burok megkeményedik és az új toll nem képes kibomlani.

A tollazat gyakran megsérül, különösen a főevezők és a farok tollak, nem beszélve a lábtollakról, melyek igen sérülékenyek. Ezeket a sérüléseket nem kórokozók – tetűk, atkák, - okozzák, ezek ép tollat nem támadnak meg, hanem csak a tollhulladékokat. A főevezők és a farok tollak főleg párharcok vagy egyéb rongálódások révén sérülnek meg. A molyok gyakran sötét sarkokban bújnak meg. Ezek lárvái az elhullott tollakon élnek, ezek ellen tisztasággal védekezhetünk. Ne legyen a dúcokban olyan hely, ahol az elhullatott tollak összegyűlhetnek. Rovarirtó szerektől teljesen elpusztulhatnak (figyelembe véve galambjainkat). Az evezőkön látható lyukak a tetűk munkái. Főleg idős galambokat támadnak meg. A fedőtollak alá bújik és vérszívó, a növekvő tollból szívja a vért és közben átvágja, ezért vannak apró lyukak a tollon.

Törekedjünk a hibátlan tollazatra, mert a legkisebb rendellenesség és hiányosságnak a kiállításokon nagy jelentősége van a minősítéskor. Sajnos emiatt kiváló színvonalú egyedek a kizárás sorsára juthatnak. Egy egész év tenyésztő munkája veszhet kárba, ha évközben nem figyelünk oda.

Karcag, 1995

Bosnyák Imre 

                                                                    B

"Így kezdtem"- cikk

"ÍGY KEZDTEM "

3. korcsoport

Vincze Sándor vagyok egy Hajdú-Bihar megyei község, Csökmő lakosa.

- Mi motiválta, illetve kinek a hatására választotta a kisállattenyésztést?

- Én az anyai nagyszüleimnél töltöttem a gyermekkorom nagy részét. Sok galambjuk volt, meg persze más házi állat is a ház körül, mint minden falusi udvaron. De számomra már akkor is a legjobban a galambok tetszettek. Órákig el tudtuk nézni nagyapámmal, ahogy a ház körül repültek, ahogy viselkedtek egymással. Volt köztük egy pár darab magyar óriás is, de persze nagyapám nem tudott annyit foglalkozni velük, hogy a párosítás is fajtaként legyen, ezáltál sok keverék galamb volt köztük. De már akkor is tudtam, hogyha lesz nekem is galambom, az biztos, hogy magyar óriás lesz. Már fiatalon is sok galambkiállításra elmentem csak azért, hogy lássak magyar óriás galambot. Persze megnéztem a többi galambot, kisállatot is, de mindig leragadtam azoknál a ketreceknél, ahol az óriások voltak. Néztem a kiállítók nevét és már akkor próbáltam felvenni velük a kapcsolatot. Most úgy gondolom, hogy egy szép csapat kezd kialakulni az én udvaromon is. Ha az én nagyapám látná ezeket a galambokat, amik most nekem vannak, talán nagyon büszke lenne, hogy egy picit viszem azt az irányt, amit mutatott nekem. Ha a galambok közt vagyok, mindig úgy érzem mintha egy kicsit ő is ott lenne velem.

- Mikor és milyen fajjal, fajtával kezdte a tenyésztési munkát?

- Már 2002-ben is voltak magyar óriásaim, még Szolnokról vettem őket, a Kistermelők Lapjában láttam meg a hirdetés és még postán, dobozban küldték el nekem. De volt egy balesetem (2004), és felszámoltam őket, de tudtam, hogy még egyszer el fogom kezdeni a tenyésztést. Így is lett, 2016 februárjában sikerült elkezdeni újra, Áncsák Miklós segítségével, amit nagyon köszönök neki. Aztán egyre bővült az ismerősök száma, egyre többet olvastam fórumokat, hirdetéseket a fajtáról.

Számomra a fekete és a fekete babos magyar óriások azok a színű galambok amik elvarázsolnak, persze minden színben vannak, nagyon szépek de nekem azért ezek tetszenek igazán.

- Kik és mivel, segítették vagy gátolták tevékenységét?

- Ahogy az előbb is írtam Áncsák Miklós segítségével kezdtem el, de nagyon sok segítséget kaptam és kapok más, sok szakmai gyakorlattal, tapasztalattal rendelkező magyar óriás tenyésztőtől is. Neveket nem sorolom, mert sokan vannak, de ezt ők is tudják, hogy kikről beszélek, mert sokszor "zaklatom" őket telefonon. Azt hozzá kell tennem, hogy nagyon sokat számít az, hogy a családom is mellettem áll, persze sokszor már unják, hogy gondolatom sokat a galambok körül jár, és sokszor még a nyaraláskor is betervezek egy-egy tenyésztőhöz való bejelentkezést. Ahol persze ők is más szemszögből nézik a galambokat és ez jó, mert kívülállóként is el tudják mondani véleményüket, ami sokszor nagyon jó egy tenyésztőnek is. Persze vannak egy galambász életében is, akik gátolják a munkáját, de ezekkel nem kell törődni, tovább kell lépni és nem kell számítani rá legközelebb és eltűnik a látószögből. Azok, akik segítenek, biztosra vehetik, hogy én is segítek, amiben csak tudok.

- Milyenek az állattartási körülményei?

-Mikor elkezdtem akkor elég kezdetleges volt a helyük, de mára már úgy gondolom, hogy jól érzik magukat abban a galambházban, amit elkészítettünk számukra a családommal, hisz ők nagyon sokat segítettek benne hogy ez megvalósuljon. Megpróbáltam elérni azt, hogy ki tudjanak menni a szabad levegőre, mert ez szerintem a legfontosabb számukra. Külön helyen vannak a dajka galambjaimtól, csak a volierben vannak együtt. Azok a galambok amik bármilyen okból átakarom pároztatni, egy külön helyen a többiektől elválasztva egy kisebb helyen tartom, addig amig nem látom hogy sikeres e a pároztatás. Ezt már akkor mondhatjuk sikeresnek, ha már készítik a fészket a tojásrakáshoz. A fiatalokat, mikor már nem etetik, akkor a szülőktől egy külön kis helyre rakom, ahol csak ők vannak, hogy megfelelően tudjanak táplálkozni, ne verjék el az etető mellől a felnőtt galambok, hisz akkor csak a maradékból ehetnek, amit az idősebb, erősebb galambok meghagynak. Ez pedig kevés a megfelelő fejlődéshez, a fiatal galamb számára.

- Milyen célból tenyészti az állatait?

- Egyelőre csak hobbi szinten, de szeretném majd kipróbálni az állományom, egy két kiállításon is. Nagyon sok örömöm van ezekben a madarakban. Nagyon jó látni, hogy mikor nagyon várod egy pár galambodtól, hogy letojjon és kikeljen egy fióka és pont olyan, mint amit elképzelsz, hogy neked is lesz egy ilyen gyönyörűséged. Aztán kikel egy másik, ami talán ennél is szebb. Számomra, ha munka után egy kis időt töltök, a galambházban, olyan mintha kiszellőztetném a fejem és teljesen másként látnám a világot, a gondjaim is talán egy kicsit kisebbek lesznek.

- Közérdeklődésre alkalmasnak gondolt tapasztalatai.

-Különösebben nem tudnék olyan tapasztalatról beszélni, amit más galambász ne tudna, de egyetlen egy dolgot fontosnak tartok. Ez a tisztaság, ami többet ér, mint bármilyen gyógyszer. Ha tartunk bármilyen állatot és nem csak a galambról legyen szó, akkor feltétlen biztosítsunk számukra a tiszta kényelmes helyet. Persze ezt nem úgy gondolom, hogy állandóan köztük legyünk és sepregessünk, de legyen tiszta és baktérium, illetve minél jobban pormentes a helyük. Ezzel már félig egészségesen is tartjuk az állományunkat. Így is van veszély bőven arra, hogy betegség üsse fel a fejét, de a tisztasággal nagyon sok betegséget elkerülhetünk.

Egy dolgot azért megemlítenék, ami szerintem nagyon sok magyaróriás tenyésztő véleményét megosztja, ez pedig a dajkáltatás. Van, aki teljesen ellenzi, mondván elveszti a galamb azt a tulajdonságát, hogy kotlani kell a tojáson, vagy éppen fiókot kell nevelni. De kérdem én, ha kiveszem a tojást, és átrakom a dajkagalamb alá, ezzel milyen tulajdonságot veszt el? Hisz egy ugyanolyan galambpár neveli fel azt a fiókot amilyen az ő szülei! Hiszen a fiókanevelés minden tulajdonsága hasonló, az óriás és a dajka galambnak. Persze egy kisebb testű dajkagalamb több munkával tudja felnevelni a magyar óriás fiókot, de éppen ezért kell csak egy tojást hagyni alatta, mert azzal akár egy postagalamb is elbír, és szépen fel is neveli a kis óriást. Ezért tulajdonképpen csak annyit teszünk szerintem, hogy több esélyt adunk a tojás, illetve fióka életben maradásáért. Hisz az óriás a lábtollazat miatt kisodorhatja, összetörheti a tojást, illetve a fiókát is hamarabb kisodorja a fészekből vagy összetaposhatja. Mert amelyik óriás végig üli, és ki is kelti a tojást és sikerül a kisgalambnak életbe maradni a szülei alatt, azt bizony az óriás is nagyon szépen felneveli. Igen ez lenne a természetes. De lehet, hogy csak kevés utód maradna meg a pároktól, és esetleg pont azok pusztulnának el, amik lehet, hogy a legszebbek lennének, és legjobban megmutatnák a fajtajegyeket. Szerintem a dajkáltatással, csak esélyt adunk a galambjainknak és saját magunknak is, hogy minél több galamb nevelkedjen fel a galambházunkban. Ezzel pedig egyre több magyar óriás galamb lsz hazánkban. Persze azt is be kell tartanunk, hogy az óriások alól, ha kivesszük a tojásaikat, helyettük műtojást tegyünk, hogy a kotlási időt ők is végig üljék, mert így tartjuk be a természetes folyamatot, ami az egészséges madárélethez kell. Ne boruljon fel a szervezetükben az egészségük egyensúlya.

- Tenyésztői példaképe, saját sikerei, élményei, további tervei.

- Példaképem nagyon sok van, köztük van olyan, aki már hamarabb kezdte, mint amikor én megszülettem, van, aki velem korabeli, de olyan szenvedéllyel csinálja, hogy öröm vele beszélgetni és olyan lelkesedés van benne, annyira szereti a magyaróriást, hogy ha vannak is nehézségek, ha csak beszélünk egymással már olyan mintha megoldást találnánk a gondjainkra. Saját kiállítási sikerek még nincsenek, de számomra az egy kimondottan nagy élmény volt, hogy az egyik legnagyobb magyaróriás tenyésztő volt nálam látogatóba és elköszönéskor azt mondta, idézem –

 "Sándor, nem gondoltam, hogy ilyen jó állománya van!"

Ez olyan mondat, ami nagyon sokat jelent egy egyszerű embernek, és talán méltán gondolom, hogy jó úton haladok azon az úton, amin elkezdtem járni. Nagyon sok tenyésztőnél voltam már látogatóban és olyan jó látni, hogy mennyi szép magyar óriás van az országban. A terveim közt van, hogy az állományom még jobb legyen és minden fajtajelleg vissza tükrözödjön  az állományban.

Klubtörténet 

Kedves fajtánk a Magyar Óriás galamb a magyar galambtenyésztés "zászlóshajója", a Magyar Galamb és Kisállattenyésztők Szövetségének címerállata a világ egyik legszebb galambja.

Küllemi jegyei, testnagysága alapján királyi jelenség.

Származása a múlt ködébe vész, csak találgatásaink vannak. A szájhagyomány szerint valamikor a török korban és az után alakulhatott ki a mai magyar óriás őse...

Az első írásos emlékeke az 1900-as évek elejéből valók. Ebben az időben fésűs és sima fejű változatban is tenyésztették. Az első hivatalos fajtaleírás megalkotása Batta László nevéhez

fűződik (1960), az ezt tartalmazó fajtaleíró könyve 1973-ban jelent meg.

A fajta tenyésztőiben hamar felvetődött a szakmai szervezetbe, klubba tömörülés gondolata. Az első fajtaklub 1964-ben, az akkori országos galambkiállítás idején alakult meg Dr. Tussay János és Kovács Károly vezetésével. Akkor 120 fő volt a tagok száma. A kapcsolatot a vezetőség

és a tagság között évi 3-4 körlevél kiadásával biztosították. Külön klubkiállítás megrendezésére nem került sor. A klub működése pár év után megszűnt. Az újjászervezés Szombathelyi István nevéhez fűződik (1974). Ő szervezte Kaposváron az első klubkiállítást. 1977-ben lemondott tisztségéről, ezzel a klub működése is megszűnt. A harmadszori megalakulás 1987-ben történt, Kovács Károly vezetésével. A szakmai munkaösszefogása mellett annak fórumát is létrehozta a klubhíradó évente kétszeri megjelenésével. Évente megrendezésre kerültek a klubkiállítások, melyek melyek ország világ előtt bemutatták a fajta tenyésztésének aktuális helyzetét. 1991-ben vezetőváltás történt a klub élén, Dr. Lóránt Szilveszter lett a klubtitkár. 1992-ben a klubvezetés által szerkesztett új fajtaleírást elfogadta a Standard bízottság, s ez van érvényben jelenleg is.

A klubhíradó szerkesztését előbb Lázár Csaba vállalta, majd Kiss János vette át. A klub felvette első elnöke Dr. Tussay János nevét. Évente két klubhíradó folyamatosan megjelenik, és rendszeresen évente megrendezésre kerül a klubkiállítás.

2001-ben ismét vezetőváltás történt a klub élén, Nagy Imre lett a klub elnöke. Vezetése alatt folytatódik a klubtagok lelkes munkája. 2005-től a klubtitkár Hajdú László.

2013 tavaszától a fajtaklub elnöke Hajdu László, titkára Varga Ferenc. A klubnak jelenleg 78 tagja van.

A tenyésztőink szaktudása, a kezünkben lévő magyar óriás tenyészanyag minősége a záloga annak, hogy kedves fajtánk jövője biztosítva van. Minden remény megvan ahhoz, hogy a csodálatos magyar óriások a jövőben is ott pompáznak majd a galambudvarokban és a kiállítási ketrecekben.

Írta. Dr. Lóránt Szilveszter