Fajtaleírás

• Származási hely: Magyarország, ahol – főleg a Nagyalföld településeiben – évszázadok óta tartják. Korábban "török galamb" valamint "magyar házi" néven is szerepelt.

Ez a fajta múltjára vonatkozóan a török hódoltság korára és török országi, de ismeretlen hátterű származására utal.

Még a 30-as években is gyakoriak voltak különböző (lábtollas, sima lábú, kontyos, fésűs, simafejű) változatai. Többszöri próbálkozás után készült el és került elfogadtatásra 1960-ban első egységes fajtaleírása...

Fajtatörténet:

Őshonos magyar fajtánk, nemzeti büszkeségünk egyike a Magyar Óriás galamb. Kitenyésztésével kapcsolatos, pontos írásos anyag nem áll rendelkezésünkre, de az apáról fiúra terjedő szájhagyományok alapján a török világból maradt ránk. Évszázadokon át a nevét is innen kapta.

Balassa György 1901-ben kiadott könyvében Magyar házigalambnak mutatja be az olvasónak.

Az időben, az Nagyalföld városaiban tenyésztették elsősorban. Csongrád vármegye büszkesége és különlegességét képezte, bár a szomszédos vármegyékben is el van terjedve. (Balassa György) Winkler János 1925-ben kiadott könyvében már Óriás magyar tollaslábú házigalambnak nevezi. Tenyésztési helyként ő is Csongrád és Szentes környékét említi, de már az ország más területein is megtalálhatók. Ekkor még csak fehér színben fordul elő. A szerző felháborodva írja könyvében, hogy egyesek még ma is Búbos-gatyás galambként emlegetik ezt a gyönyörű galambunkat. Őseink tulajdonképpen a házigalambból tenyésztették ki. Az alföldi tanyavilág és a falvak ma is jellegzetes fajtája. Az ott élő parasztemberek tenyésztették ki, mint jól költő haszongalambokat. Szegeden és környékén ma is Parasztgalamb néven ismerik.

Ma már idős tenyésztőkkel, barátaimmal beszélgetve arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a mi Magyar házink valójában török fajtából lett kitenyésztve. Erről az álláspontról írtak már előttem is többen szakírók és kollégák Jómagam is úgy tudom, hogy a Római a Magyar begyes, egyes Dobos galambfajták a Parókás, de talán a Pomerániai begyes is kapott némi szerepet a fajta kitenyésztésében. Arról viszont semmi írásos, vagy bizonyítható anyagunk nem maradt, hogy a török kivonulása után kik, mikor és hogyan alakították ki a Magyar házigalamb ősét.

A mai fajtánk a nagysága ellenére is kecses, finom, elegáns, kedves, ami egy királynőnek tulajdonsága általában. Az Óriásúság és a részletek teljes szépsége együtt teszi impozánssá a látogatók, és kívánatossá a tenyésztők szemében. Azaz, nem húsgalamb és nem díszgalamb, hanem Magyar Óriás.

A fajta tenyésztését az MGKSZ hatáskörén belül működő Magyar Óriás Galambtenyésztők Fajtaklubja irányítja. Tagjai rendszeresen részt vesznek az Országos Nemzeti Galambkiállításokon illetve a Fajtaklub kiállításokon.A fajtaklubnak ma már osztrák, német, szerb, svájci tagjai is vannak. A tagok feladata a Magyar Óriás fajta, mint Őshonos magyar galambfajtánk és nemzeti büszkeségünk egyikének megmentése a jövő számára. Örömmel várjuk azokat a fajta tenyésztéseiránt érdeklődő galambászókat, akik elkötelezettséget éreznek a Magyar Óriás galamb iránt.

A küllem főbb jellemzői: Óriás testű, arányos testalkatú, széles mellű mély állású, kagylós fésűs, tollas lábú, erőt és méltóságot kifejező fajta. Testhossza a csőrhegytől a farok végéig 45- 50 cm. Magassága 25-28 cm. Törzsét jól fejlett, az erős csontozatra arányosan rakódott izomzat borítja. Begye enyhén emelt, a háta törésmentesen lejt. A farok vége a talajt nem érinti.A hímek testsúlya legalább 900 g, a tojóké 800 g. Ezt a súlyt az egyedek kétéves korukra érik el.

3, Testnagyság:

Elengedhetetlen követelmény a testnagyság. Fajtánk azért óriás (ezt nevében viseli), hogy valóban nagytestű legyen. Vitatható-e az, hogy ez fajtajegy legyen? Mivel más fajtáknak is van nagy testtömegük. (mondén, king, római) Erről azonban mégis a fajtajegyek között kell beszélnünk, épp úgy, mint a fejről. Fajtánknak nemhogy nagynak, de óriásnak kell lenni! Nagysága nem abban nyilvánul meg, hogy látszatában nagy. Ennek súlyban is megfelelően kifejezésre kell jutni.

Nem lehet csak laza tollállású úgy, hogy csak ez képviselje a testnagyságot. (ez egyébként hiba is) Széles húsos mellűnek és széles hátúnak kell lenni. A hátnál fontos, hogy nem "üres" hanem telt, kerek, a szárnynak a háton fekvő rövidebb evező tollai közötti részt ki kell töltenie. A végtagok arányosak, rövid láb, nagy szárny. A test ezáltal mélyállású ( mintha a galamb guggolna) ez azt jelenti egyben, hogy a testvonal a vízszintestől hátrafelé kissé süllyedő. A másfél – két éves példányokat alapul véve a hímek 100-110 dkg, a tojók 80-90 dkg körüliek. Persze nem mindig az a jó galamb, mely eléri ezt a súlyt. Vannak pár dkg-mal alacsonyabb súlyú, de megbízható szaporíthatósággal és kiváló minőséggel rendelkező példányok. Ennek ellenkezője, vagyis az említett súlyhatárt akár 10-15 dkg-mal túlhaladó példányok is előfordulnak. Tojó esetében itt már kétségbe vonható a megbízható szaporíthatóság. Törekedjünk a nagyobb súlyú példányok elérésére, de ne minden áron, mert a túlsúlyos tojók költésével baj van. (tojást törők, fiókát szétnyomók) Ezek csak úgynevezett dísz, kiállítási példányok, de szaporíthatósági problémák merülnek fel. Ne törekedjünk arra, hogy állományunk minden példánya nagytestű legyen. Legyenek köztük kisebbek is, mert azok fürgébbek, szaporábbak és megfelelő nagy hímmel párosítva biztosan kiváló utódokat is kaphatunk tőlük. (párosítás idején ezt is vegyük szempontjaink közé.)

Fej: Széles, erős. A homlok határozott ívben emelkedő, a fejtető enyhén ívelt, a tarkó felé lejtő. A fésű a tarkón helyezkedik, elálló a két végén szabályos tollforgóval.

Hosszú fej: Itt nem csak a fej hosszáról, egyszersmind a csőr hosszúságáról is szó van. A hosszú galambok feje hasonlít a máltai galambok fejalakjához. Keskeny, a fajhát és a homlok nyújtott, melyhez szembetűnően hosszú csőr is járul. Ez a fejalkat rossz és súlyosabb hibapontnak számít. A hosszú fejű példányok egyéb csontozata is az átlagnál vékonyabb, ennél fogva gyengébb, és így egyáltalán nem tartoznak fajtánk tipikus példányaihoz. (tenyésztésre nem ajánlatos)

Bunkós fej:

Már valamivel jobb fejalakulás, mint a hosszú fej. Nevét és ismertető jelét onnan kapta, hogy a galamb fejháta rövid, viszont a homloki részén túl magas. Egyes esetekben a bunkós fej (homlok) keskeny vonalú, más esetekben széles. Jobb a széles. A bunkós fejnél a homlokon lévő tolltakaró is az átlagosnál tömörebb, tömöttebb és a csőr éppen ezért nem valami ideálisan csatlakozik annak folytatásaként. Egyáltalán nem tükrözi az eszményi szép fejalkatot és csőralakulást. E fejalkatnál sok esetben a tollazat szinte ellenzőszerűen borul a szem felső részére, a fölé, és a látást is némileg akadályozza.

Kerek kissé szögletes fej:

Sem a tarkó, sem a fej első (homloki) része nem hosszú. Az egész fej kerek, arányos, széles, erős. A tarkó jól lekerekített, a fejhát széles, a homlok emelt (de nem bunkós).

Ami a szögletességet illeti, ez abban nyilvánul meg, hogy a homlok jobb és bal oldali része (csücske) nem teljesen kerek, hanem kissé szögletes, de csak alig észrevehetően. A homlok és a csőr közötti átmenet tompa szöget alkot, mintegy 120 fokos mértékben. Amíg a hosszú és bunkós fej hibának mondható, addig a kerek fej az ideális alkat. (tenyésztésre ajánlatos) A bírálatnál már kedvező képet mutat, "szimpatikussá" válik tőle a galamb.

Körfésű:

Az egyik legfontosabb fajtajegy. Korábban erről eléggé eltérőek voltak a vélemények. A tenyésztői közvélemény még most sem elég egységes, nem elég szigorú. Csakis olyan körfésűről beszélhetünk, - és a tenyésztésben ezt kell követnünk – mely szinte kagylószerűen, fültől fülig övezi körül a fejet. Tollbokrétája tömött, hosszú tollak alkotják és többsoros. Többsoros alatt azt kell érteni, hogy a tollak a körfésűben nem kell, hogy egy élben simuljanak össze, hanem kissé krizantém - szerű lazaságban. Mindkét fülnél úgynevezett csillagfordulásnak kell kibontakozni. ("fülrózsa") A körfésű és a nyak tollai között jó, ha van egy enyhe választóvonal, mely ugyan nem élesen szembetűnő, de mégis határozottan kettéválasztja a körfésű felé és a nyak felé irányuló sörénytollazatot. A fésű nem a tarkón lecsúszottan, hanem a fejhát és a tarkó vonalán kell, hogy elhelyezkedjen, mert csak így képez 1,5 – 2 cm magasságú, félkör alakú legyezőfésűt. Ilyen elhelyezkedésben a fejnek, egyben a fajtának egyik legkiemelkedőbb része.

Vonulata csak egyenes lehet. A törtvonal hiba, de hiba az is, ha az hegyes konty, illetve a fentebb leírt körfésűtől bármilyen vonatkozásában is eltér. Fajtánk kialakulási stádiumában még nem fektettek elég gondot a fésűre. Fő volt az, hogy volt. Igazság szerint nem is fésű volt, hanem csak konty és eleinte csak hegyes.

A hegyes konty súlyos, a törtvonalú fésű enyhe hiba.

Tollazata: Dús, tömött, fültől fülig terjedve félkörívet képez. Éle a fejtetőn kissé túlér. A fésű hátsó része és a nyakél sörénytollai között enyhe választóvonal van.

Szem, szemgyűrű: A fehérek, a fehér színű tarkák valamint a szívesek szivárványhártyája sötét más színek esetén narancssárga. A szemgyűrűk keskenyek, a fehéreké, a vöröseké, a sárgáké és a sötét szemű tarkáké narancsvörös, a sötét színűeké palaszürke.

Csőr: A közepesnél kissé hosszabb, tőben vastag, fokozatosan vékonyodó, kúpszerű. A felső csőrkáva enyhén az alsóra hajlik. A feketék és a kékek csőrszarúja sötét, a világos színűeké csontszínű. Hossza a csőrzugtól a kávák hegyéig 25 mm. Az orrdudor fejlett, sima felületű, fehéren porozott.

Nyak: Rövid, vastag, tömött tollazatú, függőleges tartású. A toroktáj ívben kikerekített.

Mell: Széles, mély, előredomborodó, enyhén emelt tartású.

Hát: A szárnybúbok között széles, a farok felé fokozatosan keskenyedve, törés nélkül, enyhénlejt.

Szárnyak: Közepes hosszúságúak, a törzshöz zártan simulnak. A mell tollazata a szárnybúbokat részben takarja. A szárnyak hegyei a farok két oldalára fekszenek, de annak végét nem érik el, s egymást nem keresztezik.

Farok: A hát vonalát törés nélkül követi, vége a talajt nem érinti. A kormánytollak széles zászlójúak, szorosan zártak. A farok két toll szélességű. A kormánytollak száma 12.

Lábak: A lábak aránylag rövidek, erős csontozatúak, egyenesek, mérsékelten széles állásúak. A karmokig dús, hosszú tollazat borítja, amelyet a lábujjak közötti réseket takarva, a talajra fekszik. A karmok színe a csőr színével egyező.

Lábtollazat: Megkülönböztetjük a comb, a csüdök és az ujjak tollazatát.

A csüd és az ujjak tollai együtt alkotják az enyhe ívben kifelé forduló, hézagmentes lábtollazatot, amely 15-18 cm hosszú, kemény tollgerincű, széles zászlójú tollakból áll, háromszoros fedésben. A hosszú középső sort felülről és alulról rövidebb támasztótollak erősítik. A lábujjak bőrlebenyéből kifelé irányuló és a talajra fekvő tollak félkörívet alkotnak (talptollak). Ez a "gatya".

A combok hátsó oldaláról kifejezetten lefelé irányuló sarkantyú tollak erednek.

Lábtollazat:

Másik olyan fajtajegy, mely elengedhetetlen követelmény. A szép körfésűvel díszített fejet, a hatalmas testméret, a jó alakú és rendezetten elhelyezkedő lábtollazat egészítse ki.

Három részét különböztetjük meg: sarkantyútollak, csüdtollak, lábujjak tollazata. E három rész tolltípusa lényegében nem nagyon tér el egymástól. Elhelyezkedésüket tekintve nem is három, hanem csak két fő részre oszlanak. Sarkantyú és csüd tollazat.

Sarkantyútollazat: Az alsó lábszárból indulnak ki. Hátrafelé tartó, erős, hosszú tollak, melyek végei a csüd izületet 6-8 cm hosszúsággal haladják túl. Végei, melyek befelé hajlanak szinte a földet seprik. Ha ennél a méretnél rövidebb a tollazat, az hiba tekinthető. A sarkantyútollazat a szárnyevező és a farok tollainak vonulatát követik, és a farok alatt – földet érintve befelé hajolva általában végükkel egymást érintik.

Csüdtollak: A csüd az alsó lábszár izületétől, az ujjak szétágazásáig, ujjizületéig tart. A csüd része a láb bőre, mely kívülről, oldalt húzódik 1-2 cm szélességben és bőrlebenyt alkot. Ebből erednek a csüd tollai. Ezek a tollak mindkét felé oldalirányúak, 12-15-20 cm hosszúak, kemények, rendezettek, egymáshoz jól simulnak. A csüd hosszú fő tollait alul egy sor, felül két sor vékonyabb tollréteg fedi, egyben erősíti és szebbé teszi. A lábujjak tollal fedettek, még az ujjak köze is. A lábtollak elhelyezkedését tekintve is vannak követelmények. A tollak, amennyiben épek, úgy helyezkednek el, hogy egyik-egyik lábon félkört, a két lábon egész kört alkotnak. Tehát a tollaknak nemcsak oldalirányban kell szétállniuk, hanem előre is, a sarkantyúban hátra is. Ezzel együtt teljes kört alkotnak. Míg a sarkantyú tollazatnak csak a vége érinti a földet, addig a csüd tollazat teljes terjedelmében simán fekszik a földön.

(Minősítéskor a bíráló úgy veszi szárnyánál fogva kézbe a galambot, hogy a lábtollazat teljesen szabad legyen. A dresszírozott galamb ekkor is nyugodt marad, és a levegőben tartva akkor jó a lábtollazat, ha kört alkot. Ugyanakkor a galambot lefelé fordítva, a lábtollazattal felfelé is kell ennek a körnek jelentkezni. Így látható a lábtoll szerkezete, higiéniája, a lábgyűrű, a hibamentesség, a töredezettség.

A fent leírt lábtollazat állásától bármilyen módon eltérő tollállás hibának számít. (előreálló, hibás, hiányos, tört, kopasz ujjak, tollazat nélküli felső lábrész, stb.)

Így alakíthatjuk ki tehát fajtánk megnyerő szépen rendezett lábtollazatát, melyet népies nyelven "gatyának" vagy "talpnak" is hívnak. A felsorolt fajtajegyek leírása azt a célt szolgálja, hogy tenyésztőtársaink tenyészetüket ezek alapján próbálják irányítani, galambjaikat ezek szem előtt tartásával szelektálják.

Tollazat: Tömött az átlagosnál kissé hosszabb, a fedőtollak zártak, testhez simulók.

Szín és rajzváltozatok: A tollazat egyszínű vagy rajzos:

a.) Egyszínűek: szalagos kék, fehér, fekete, vörös, sárga b.) Tarkázottak: fehér alapon fekete, vörös, sárga, kék babozással

c.) Foltos tarkák: fehér alapon a test egész területére kiterjedő szabálytalan foltozottsággal d.) Barátrajzúak: szívesek, deresek, csaposak és kovácsoltak bármilyen színben.

A színek összetétele és azok aránya. Nem volt eddig szó a tollak színéről, a színek területarányáról, azok összetételéről, szabályos és szabálytalan színrajzokról, továbbá a babosságról és a foltosságról, valamint a szíves színrajzokról és az egyszínűekről. Kell erről beszélni, sőt részletesen kell tárgyalni. Előre kell bocsátanom, hogy a fajta kitenyésztésének idejében volt egy uralkodó szín: a fehér. Természetesen a fehér szín mellett előfordulhat a tarkák változata is sokrétű keverékben.

Tiszta fehér szín: , melynél minden kétség nélkül csakis a fehéret értjük, a szó szoros értelmében, tiszta fehér színben, minden más árnyalat, petty, vagy bab nélkül. (Ma már nagyon megcsappant a fehérek aránya, pedig nagyon szép fajtánk fehér színben. Sok tenyésztő úgy hiszi, hogy a magyar óriás csakis fehér színben lehet. Ha már más a szín az talán nem is tiszta fajta. Téves ez az elképzelés.)

A szem színe sötét bükköny, a csőr fehér.

Lakk fekete szín: Nem téveszthető össze a matt fekete színnel. Ideális fekete csakis az egyszínű lakk fekete. Hasonlítson a lakk fekete szín az olvadó szurok színéhez. Itt nem csak a nyak tollazat és a fésű csillogásáról kell beszélni. A valódi feketének a napsugarak fényében mindenütt csillogni, szinte villogni kell, mert a tollak vége enyhén zöld, vagy lila elszíneződéssel csillan a fényben.

A szem színe sárga, a csőr fekete.

Vörös szín: említésekkor szintén kétféle színváltozat jelenik meg képzeletünkben. Úgynevezett lakk vörös valamint a téglás vörös. Mely mellett van még egy harmadik vörös szín is a kovácsolt vörös (szürke foltokkal). A vörös szín említésekkor ez legyen a képzeletünkben és a szín kitenyésztésekkor ennek elérésére, törekedjünk. Erre a színre is vonatkozik az, melyet a feketénél leírtam.

A szem színe sárga, a csőr fehéres rózsaszín.

Sárga szín: -nél hasonlításként hagy említsem a zsemle sárga színű magyar begyeseket. Nekünk is ez a sárga szín kell. Ez telt sárga, idegen szín beütése nélkül. Kitenyésztése nagyon nehéz. Kiállításokon még mindig ritkaságnak

tekinthető az igazi sárga szín. Ezen szín kialakításában negatív tényező a kicsi test. A sárga színű példányok még ma is elmaradnak a nagyságban más, főleg tarka színű példányoktól. Foglakoznak páran a szín kellő kihozásán és a nagyság növelésén. Itt megemlítem régebbről Bodnár Sándor bácsi újfehértói, valamint újabban és nagyban Gera János budapesti tenyésztőt. A jó sárgák száma még ma is nagyon kevés. A szem színe sárga, a csőr csontszín.

Kék szalagos szín: a nyak sötétzöld csillogású, a tollazat máshol világos szürkés kékszínű. A szárnyon két párhuzamos kék szalag és a kormánytollak végén is fekete szalag húzódik. A galamb hátán a faroktőig a tollazat szürke, egyszínű. Előfordulnak fehér háttal, melyek esetében a fehér szín a faroktőig terjed. (ez olyan római "beütés" mivel azon fajtánál ez a hátszín követelmény.) Magyar óriások esetében a fehér hát némi pontlevonást eredményez. A szem színe sárga, a csőr fekete.

Fakószalagos szín: Mindenben megegyezik a kékszalagos színleírásával, csak ennél a nyaktollak csillogása lilás és a tollazat színe lisztfakó. A szárnyban és a farok végén piros- vörös szalagok (2) húzódnak. Nagyon ritkán fordul elő ez a szín. A szem színe bükköny, a csőr lilás- rózsaszín.

Kovácsolt fekete szín: Itt is hasonlítást teszek, még pedig a kovácsolt fekete színű postagalambok színéhez. Teljesen megegyező fajtánkból ez a szín az említettel (posta). A nyak fénylő tollai lilás vagy zöldes színben csillognak. A hát a faroktőig és a farokkal is azonosan sötétszürke vagy fekete. A fekete hát is lehet enyhén kovácsolt. Előfordulnak fehér hátú példányok, melyeknél a fehér faroktőig húzódik. E példányok, hasonlóan a fehér hátú kékekhez bírálatkor pontlevonást kapnak. A szem színe sárga, a csőr fekete.

Babos színárnyalatok: Általában minden babos színeződésnél az ideális "babelosztás" egyformán kell, hogy érvényesüljön. Vagyis ha babos galambról van szó, - legyen az bármely színváltozatban is babos – a színárnyalatok, a babozottság elhelyeződése egyforma mértékű lehet.

Milyen is legyen a babosság?

Arányos elosztású, a fejtől a farokig. Ebből következik, hogy sem a ritka, sem a túl sűrű babok nem ideálisak.

Hogyan érvényesüljön a farok, a szárny és a lábtollazatnál a babosság?

Elgondolásom szerint – de a gyakorlatban is van rá szép példa – az egymás melletti tollak színének különbözőeknek kell lenni!!!

- Veszem azt a példát, amikor az alapszín fehér és ebben vannak az egyforma elosztású fekete babok. Itt a szárny, farok, lábtoll babossága "csikozottságában "

érvényesül. Az említet helyeken az egyik toll fehér, a másik toll fekete és ez ismétlődik. Ebben a változatban úgynevezetten tökéletes a babos galamb.

- Szó lehet azonban arról is, hogy a fehér alapszín helyett az alapszín: fekete, vörös, ék, sárga.

Ebben a babosságot a fehér tollak arányos elhelyezkedése alkotja. A kék alapszín esetében a babosságot "deres" kifejezéssel illetik. Az ideális színeket próbáljuk meg úgy érteni, hogy az alapszínhez viszonyítva – melyet kétharmad aránynak veszünk – a babokat alkotó szín aránya egyharmad része. A babos galambok szeme színe:

- ha az alapszín fehér, a szemszín bükköny

- ha az alapszín fekete a szemszín sárga

- vörösnél, kéknél, sárgánál is sárga a szemszín. A babos galambok csőre: - Fekete, fehér, kék babosoknál a csőrszín fekete

- a többi esetben szaru vagy rózsaszín.

A babosoknál meg kell jegyeznünk még pár színváltozatot.

Vannak: ritkán babozottak, sűrűn babozottak. A sűrű babozottság több esetben egybeolvad. Ez estben szinte csíkozottság áll elő, ezt tartják népiesen tigris- tarkának.

Az utóbb felsorolt esetekben is arányosnak kell lenni a babozottságnak és a tigristarkaságnak is. Pl.: nagyon szépek az esztétikusan elhelyezkedő színváltozatbeli fekete tigris- tarkák. Megjegyzem ezt külföldön is kedvelik. Dr. Lóránt Szilveszter klubtagunk 1986 évben a nemzetközin ezzel a színnel nyert fajtagyőztes minősítést.

Szíves színváltozatok: fekete, vörös, sárga, kék, és kovácsolt valamint fakószalagos színváltozatai. Előrebocsátom, hogy ezen színváltozatok kialakítása nagyon nehéz e fajtában. Nehéz azt teljesen – az alábbi leírás szerint szabályosan kialakítani. De a tökéletesre kialakított szíves – bármely színváltozata is – nagyon előkelő, tetszetős és "felveszi" a galamb méltóságát és értékét. De hogyan is alakul ki egy tökéletes színváltozat és annak színhatára?

Vegyük a példa kedvéért úgy, hogy fehér alapszínben fekete szívesről lesz szó. Természetesen az, hogy a szíves rajzoknál a fehér szín a domináló a tollazatnak mintegy 65 % -át teszi ki. A másik 35 % alkotja – bármely színben – a szíves rajzot.

Fekete szívesben: a fejen, de csak a fésűtől lefelé a hát középvonaláig tart. A hát teljes szélességét borírtja a vállaknál, majd a hát középvonaláig terjedve háromszög vonalat alkotva hegyben végződik. Ez a háromszög alakot alkotó fekete "szívhát" nem a hát tollaiból alakul ki, hanem a szárnyfedő tollaiból. A hát tollai fehérek. A farok is fehér.

Hogyan alakul ez elől a nyakon? A fejen semmiféle fekete pont, folt vagy bab sem a csőrzugban "bajusz" nem lehetséges. A csőr alatt 7-8 cm mélységben kezdődik a fekete szín és tart a combokig.

Most nézzük a fehér szín területét:

A fej a fésűig tiszta fehér. A csőr alatt a fehér vonalat háromszög alakú és hegyes szöggé elkeskenyedve húzódik le a begy felé 7-8 cm-re. A fej oldalán a fülnyílás magasságáig fehér. A szárnyak evezői fehérek, de fehér a szárnyborító tollaiból az a rész is, mely a fekete szív fenti leírásán alul esik. Fehér a hát, a farok, fehérek a lábtollak. Ez a szíves szín szabályos változata. (bármely színben is van szó a szíves színváltozatról)

A tiszta fehérben a tökéletesebb foka a színváltozatnak. Miért szíves ez? Csupán azért , mert ha a galambot felülről nézzük vagy szárnyait kézzel szétnyitjuk, egy fehér "tollmezőben" kialakult valódi fekete ( vagy bármely más szín) szívalakzata tűnik a szemünk elé.

A szívesek esetében (tekintve a fehér fejet) a szem színe bükköny, a csőr színe fehér.

Barátrajzú változat: Többen – hozzáértés nélkül – összekeverik a szívessel, noha ez egészen más. Előfordul mindazokban a színváltozatokban, melyekben a szíves színváltozat is. Itt azonban az alapszín mindig a színes szín, így hát a színes tollazat aránya mintegy 90% -os 10% -ban fehér. Mi a fehér ebben és hol a fehér szín ebben a változatban? Tiszta fehér a fej, az evezőkből 12-12, a hát a faroktőig és a lábtoll. Máshol egyszínű színes a toll.

A szem és csőr színe azonos a szívesével.

Súlyos hibák: Kicsi, vékony, hosszú test; vékony hosszú nyak; keskeny, lapos homlok; lapos fejtető; ferde fésű; tollforgó hiánya; felemás tört vagy gyöngyszem. Magas, X vagy rogyott lábak, háromszínűség, széles ívelt, villás, emelten hordott farok, lógó szárnyak, hiányzó zsírmirigy.

Enyhe hibák: A világos színűek enyhén jelzett csőre. Mélyen tűzött, fejre boruló keskeny laza fésű. Hosszú, széles ívelt farok.

Az értékmérő küllemi jegyek elbírálásának sorrendje: Alak, testfelépítés, állás, tollszerkezet, fej, csontozat, szín, rajz.

Gyűrűméret: 15 mm